Lapszemle, 1932. május

1932-05-13 [1385]

Amióta Itt február végén behatóan tárgyaltam a reparációs kérdést, a válság az egyes országokoan végzetes folyamatát vette. Felesleges állandóan ismét vitába bocsátkozni, hogy melyek voltak a világválság okai és következményei, miután annyi kormánykonferencia és szakértőblzottsági vizsgálat tartatott meg róluk, és miután hatékony intézkedések feltétlen szükségessége és sürgőssége olyan gyakran hangsulyoztatott. Most már végre elég volt a beszélgetésből és a vizsgálatból e tárgyak felől. Most itt az ideje, hogy az egész világ érdekében itt is döntésekhez jussunk el. Egy ismert brit államférfiú, a versaillesi szerződés egyik atyja, a minap egy nemzetközi megnyilatkozás alkalmával ezt mondotta: 10 évvel ezelőtt korai volt a józan ész számára, hogy érvényesüljön. Én azt kérdezem magamtól, vájjon most IC évvel ezután, nem késő-e már,Ha a világ gazdasági rendszere és szociális rendje még nem omlottak teljesen öszsze, ugy ez mindenekelőtt a világ csodálatraméltó türelmének érdeme és, mint ahogyan ezt a német nép számára hozzá kell tennem, a német nép szenvedni akarásáriak érdeme. Meddig akarják még azok a kormányok, amelyekre a végleges felelősség nehezedik; a szükséges elhatározásokat kitolni, ha azt akarják, hogy ne váljon valósággá az az Intelem, hogy késő lehetne. Most a világ tekintetei és reményei Lausannera vannak irányitva.. A birodalmi kormány felfogása a világon mindenütt ismeretes, februári itteni viták óta semmisem változott meg benne. Elégtétellel állapítható meg, hogy ez a felfogás azóta széles mértékben nyert talajt igen sok „.országban. Olyanokuan is, amelyek hitelező országaink nem csak a közvélemény, hanem a kormányok is oda küzdöttek fel magukat, hogy a politikai adósságok teljes törlése a legfontosabb előfeltétele a mostani gazdasági és szoClélis_lll8égbdl való megmentésnek és egy uj felemelkedés előldózé-