Lapszemle, 1932. május

1932-05-13 [1385]

sének. szilárd meggyőződésein, hogy az on_ a_ na pon_,_ amel_yen_ a_j?o_l i_-_ J-_i_ka_i_ ad_ü_sság_o_k_tőr ö 11 e tnek_,_minden ország, minden hitelező ország is, gazdagabb, mint előbb volt és hogy mj.nden_állampojgár__életében_ különbség nélkül, hogy vállalkozó-e vagy munkás, az_jjgész_világon^ JflTr

1

iíSLP$J&-I_P_

S

^iL_

ü

J-^i-in

J-_* Sajnos, ez még nem minden érdeleit kormány álláspontja. Ha be is vallják ezek a kormányok, hogy Németország a Hoover-féle szuneteltetési év lejárta után nem képes reparációkat fizetni, ugy mégis ragaszkodni akarnak ahhoz a reményhez, hogy Németország későbben az évek sora után ismét felvehetne a fizetéseket vagy legalább is egy maradékfizetésre, egy végkielégítés fizetésére lenne képes. Nekem ugy tűnik, hogy azok, akik ilyen várakozásokból indulnak ki, nem vetnek számot azzal, hogy azok az előfeltételek, amelyektől a jövendőbeli fizetések függnének, a valóságban el sem képzelhetőek. Senkisem fogja állitani akarni, hogy véletlenség az, hogy a világ aranya aboan a két országuan gyülemlet fel, amelyek a politikai eladósodás rendszerében a főhitelezök, és hogy az egyetlen adós ország ebben a rendszerben annyira megfosztatott az aranytól, hogy a legrigorozusaöb ueavatkozásokai kellett fizetési forgalmában végrehajtania, hogy valutáját intakt állapotban tartsa. Ép olyan világosan, mint ez a gazdaság-ellenes aranymozgalom,beszél a kereskedelmi mérlegekben való felforgatás. De ; tői teljesen eltekintve; Mely országok lesznek a jövőben egyáltalán hajlandók német kiviteli javakat a szükséges mértekben felvenni, vagy nekünk Kölcsönöket nyújtani? Mindenütt csak az ellenkezőjét látom egy ilyen készségnek, azaz, hogy az összes országok, nemcsak a hitelező_országok

i

_elzár ják határai kat_és visszavonj a-hiteleiket^ Mindnyájan mindinkább elzárkóznak a külfölddel való áruforgalom elől, A hitelezőknek, akiknek pénzköveteléseik vannak, számot kell