Lapszemle, 1932. április

1932-04-11 [1384]

két nagyhatalmat Itáliát és Németországot úgyszólván befejezett tények elé állithatja, mert Londonban tudatában voltak annak, hogy Itália és Németország közreműködése nélkül, amelyek tudvalévőleg a délkeletközépeurópai agrárállamok termékeinek legtekintélyesebb piacát adják,- a dunamenti államok gazdaságilag nem tudnának erőre kapni- úgyhogy a nekik szánt pénzügyi támogatás egy céltudatos kereskedelempolitikával szorosan együtt jár, A Presse /8/ vezércikkében azt hangsúlyozza, hogy ez az eredménytelenség ne vegye el az osztrákok bátorságát, mert hiszen senki sem csodálkozhat azon, hogy egycsapásra tényleg nem sikerült elhárítani a megoldás útjában álló igen nehéz és komplikált akadályokat. Ami specifikusan Ausztriát illeti, a lap szerint az eseményeküől az ő számára még mindig ki lehet kaparni egy kis taktikai előnyt Néhány nagyhangú szájhős esetleg osztrák gyávaságot emlegethetne, de ezekkel szemben is nyíltan kijelenti a lap, hogy osztrák részről nagyon is meglehetnek elégedve azzal, hogy ezúttal sem szerepeltek az európai politikai szintéren folyó marakodások elsőscrában. Ausztria felfogása és magatartása változatlan marad, de a józan ész is azt kivánja, hogy egy szegény és gyönge ország jobban teszi, ha nem tolakodik oda, ahol a legnagyobb golyózápor hull Egyébként is ismételni kivánja, hogy legcsekélyebb ok sincs arra, hogy a londoni elhalásztastegy jóvá nem tehető és végleges kudarccá minősítsék A Xagblatt /9/ kommentárjában is azt a vigasztaló momentumot emeli ki, hogy a szőnyegre került probléma megoldása nem csak egyedül Ausztria érdeke. Ez a lap is érthetőnek találja, hogy ilyen rövid idő alatt ezt a komplikált kérdést rendezni nem lehetett. A Journal /9/ már öimében is fiaskónak minőéit! a londoni tárgyalások félbeszakítását, de hangoztatja, hogy a középeurópai államok gazdasági szanálásának kérdését most már nem