Lapszemle, 1932. március

1932-03-17 [1383]

nogy nevüket programjukat és polemikus megnyilatkozásaikat egyesek igen ügyesen hagynálták ki arra, hogy a gyávák előtt egy zavaros, ' egy revansra szomjazó és minden szerződést széttépő Németországot mutassanak be, vagy legalább is egy olyant, amellyel például a lengyel korridor kérdésében lehetetlenség békés eszmecserét folytatni* A Popolo d'Italia /15/ tipográfiailag is kidomborítja azt a két tényt hogy számszerűleg ma Hitler pártja a legerősebb Németországban, a német szociáldemokrácia pedig ennél a választásnál a letörés elvitathatatlan jelét mutatta. Igen hosszú kommentárban foglalkozik a Corriere della Sera /15/ is a nap jelentőségével ós már bevezetésében hangsulyozza, hogy az olasz sajtó és közvélemény, ha nem is mutatta, de rendkivül élénk érdeklődéssel várta a német elnökválasztás eseményét Hindenburg marsai történelmi alapjának és rendkívüli személyi presztízsének sem sikerült a nemzeti szocialista megmozdulással szemben az abszolút győzelmet megszereznie. Nem sikerült neki annak dacára sem, hogy mögötte 8 párt bujt össze, amelyek valósággal a német politikai élet szivárványának minden színét képviselték Nagyon kétes értékű az a koalició, amely ennyi sok árnyalatot hozott össze és magába foglalja nemcsak Hindenburgnak egykori véres szájú ellenfeleit, hanem azoknak a szellemi és morális értékeknek lerombolóit is, amelyeknek Hindenburg mindenkor megszemélyesítője Mindenesetre dicséretreméltó ez az áldozat, amit Hindenburg hozott , de a politika a realitásokon alapuló kombináció és a reális valóság bizonyította, hogy Hindenburg markáns alakját csak bujóhelyül használták fel az egymástól legjobban különböző és legtávolabb álló politikai célok és eszmék számára, h lap szerint a választás eredményét nem lehet Hindenburg személyes sikertelenségének elkönyvelni, de annál zajosabb kudarcot jelent ez a szociáldemokrácia számára, amely ugylátszik ugy a politikai életben, mint Németország modern történelmében