Lapszemle, 1932. február

1932-02-17 [1382]

aziránt, hogy hogyan kell március 13-án szavaznia. Theödor Wolff a Berl. Tagebl. /16-48/ főszerkesztője vezércikkében Hindenburg egyéniségét dicsőíti Hitlerrel szemben, aki Thürlngiábaa nem lehetett csendőr, mostan pedig Braunschwelgben, ahol az egész tanári kar Hindenburg Jelölése mellett foglal állást, műegyetemi tanár lett. Hitler Hindenburg ellen, ez a kívánt döntőcsata- A Jobboldali táborban most azt hangoztatják, hogy Hindenburg a demokrácia kiválasztottja, amivel szemben a cikkíró felhozza, hogy a demokrata elemek egy pillanatig sem tartottak igényt arra, hogy Hindenburgot, mint az ő jelöltjüket, mint az ő zászlóvivőjüket Jelöljék. A nacionalisták alakulatainak eddigi és várható állásfoglalásával szemben kifejti, hogy nem lehet kétség abban, hogy az acélsisakosok és a német nemzetlek választói nagy számban fognak Hindenburg ne llé sorakozni, bármit határozzon is a "legfőbb vezetőség". A nacionalistákat nemcsak vereség, hanem a széljelhullás is fenyegeti A Voss Ztg./15-77/ vezércikke szerint Hindenburg nyilatkozata valóban történelmi dokumentum. Olyan egyenes, mint az a férfiú, egyszerű mint minden ami nap. Mindössze négy mondat a "kötelesség" szóval.a középpontban, így beszél egy olyan férfiú, akiben a régi hadsereg legjobb tulajdonságai élnek tovább. Ha egy olyan férfiú, mint Hindenburg vezértábornagy beszél arról a lehetőségről, hogy a választásnál alul maradhatna, akkor ez egy olyan megállapítást jelent, amelyet a legmegkeményedettebb pártfanatikusnak is meg kellene szívlelnie. Azért, mert nem akart pártelnök lenni, hanem népelnök volt, az ls és maradni is akar, azért harcolnak ellene. A baloldal nem gondol arra, hogy Hindenburgot magának reklamálja Tudja, hogy ő a múltban gyökerezik és sohasem fogja megtagadni hagyományokkal való kötelékét Ha világnézetekről és célokról lenne szó, akkor máskéü