Lapszemle, 1932. február

1932-02-17 [1382]

állana a front Pártcéljaink számára nem várunk semmit Hindenburgtői* Egyszerűen kötelességünknek tartjuk megragadni azt a kezet, amelyet minden jóakarattal eltöltött német felé nyújt A Voss _ Ztg_._ /16-78/ második vezércikke a jelölésnek Hindenburg által való elfogadását oly színben tünteti fel, hogy Hindenburg neucsak kötelessógérzésből, hanem a kihívással szemben is kiáll Ez a cikk is szembeszáll azzal az állítással, mintha Hindenburg a baloldal jelöltje lenne.- A DAZ *-ban /16-75/ Dr. Fritz Klein főszerkesztő vezérelkkezik hosszasan ós azt tartja, hogy Hindenburg állásfoglalásával nemcsak a Jelölési kérdés, hanem maga a választás is el van döntve. A jövő birodalmi elnököt ismét Hindenburgnak fogják hivnl Persze nem tiszta öröm az, amellyel az ember a döntést üdvözll. A régi porosz katonai felfogás, a kötelesség parancsolata nyilvánul itt meg, amely előtt bizonyára súlyos belső harcok után' Hindenburg azt véli, hogy meg kell hajolnia... A küszöbönálló választási harc politikai következményei kevésbbé megnyugtatóak és reményteljesek. A frontok tragikus megfordítása állott aló, amelynek bizonyára nem Hindenburg a főokozója, amely azonban adott tény és a legerősebben érinti az ő nevét. A népnek azok a körei, amelyeknek 1925-ben sikerült a vezértábornagyot ellenfeleinek gyűlölete és hazugsága ellen nyeregbe juttatni, ma már csak részben állanak jelöltsége mögött. A jobboldali pártok készek voltak mellette síkra szállani, ha biztosítékok, létesíttettek volna egy politikai irányváltozás számára. Nyitva marad a kérdés, vájjon nem kellett volna-e megtenni a birodalmi kormánynak a lemondásra való lépést, hogy ezáltal szabadutat adjon Hindenburgnak elhatározásai számára. Ha Jól vagyunk értesülve, Brüning dr. szintén tekintetbevette ezt a lehetőséget és a_legutóbbl_hetekben^