Lapszemle, 1932. február

1932-02-06 [1382]

ne keltsék azt a látszatot, mintha eleve elleneznének mindQc "békítési kísérletet. Ha ezt teszik a franciák kihúzzák a béke revíziós és leszerelési akció méregfogát, nem lesznek többé ők az egész világ bűnbakjai, a revízió elveszti mai misztikus jellegét ás a többi nagy problémával együtt a gyakorlati politika terére helyeződik át. Mert mi történhetik egy ilyen franvia kezdeményezés után? Vagy az, hogy Franciaország ellenfelel megegyeznek egymással, s azután lépnek Franciaország elé, vagy az, hogy még egymásközött sem tudnak kiegyezni. De tegyük fel, hogy kiegyeznke: ekkor Amerika le kell hogy mondjon háborús adósságairól, Németország, Olaszország gyarmatokat kapnak, persze nem csupa francia gyarmatot, hanem akkor majd szőnyegre kerülnek Anglia birtokai is, éppúgy mint Déltlrol, Isztria, a Dodekanesos, Líbia kérdése. Ha pedig az ellentábor tisztán Franciaország, Lengyelország és a kisantant bőrére akarna egyezkedni, akkor is Franciaország nyerne, mert bebizonyulna Így a világ előtt, hogy a revíziós mozgalom voltakép önző célokat kerget csupán. Ha pedig nem tudnak az ellenfelek egymással sem megegyezni, Franciaországnak megvolna ugyanez az elégtétele, mint az első esetben. Mindenképen erkölcsi téten Franciaország csak nyerhetne. Álljanak kl a franciák és mondják meg a világnak, hogy bizonyos feltété lek mellett lgends hajlandók a szerződéseket revideáltatni. Ne hivatkozzanak folyton a szerződések szentségére, s valahogy azt ne gondolják, hogy az egész világgal szebben megállíthatják a világfolyását. Hiszen maguk ls be kell hogy vallják, hogy a békeszerződések elhibázottak, s hogy a németekre nemcsak a békeszerződést, de a jóvátételi egyezményeket is rákényszeritették. Értsék meg, hogy a győzelmek se örökéletüek