Lapszemle, 1932. január

1932-01-30 [1381]

bőrére. Ami pedig a másik tanáj sot illeti nagyon hálásak lennénk, ha a Népszövetség a maga intését nem hozzánk,hanem a velünk szomszédos országokhoz és más államokhoz tudná eljuttatnia Ha az elzárkózás ut* jára lépett idegen kormányokat tudná meggyőzni arról, hogy mai politikájukkal romlás át okoznák nemcsak Magyarországnak, hanem egész Középairópának. A csehek pl* csak mostanában állottak elő olyan követeléssel, amely a magyar kivitel rovására a befejezésükhöz közeledő tárgyalásokat ujabb felborulással fenyegeti* A "^esti Hirlap" arra a konklúzióra jut,hogy Pelényi János genfi hálálkodó beszéde helyett, illendő diplomáciai formában megmondhatta volna őszintén, hogy hiába van bennünk becsületes jószándék, amig üres az erszényünk nem tudunk fizetni. Sajnálja, hogy Pelényi beszéde nem volt egyéb,mint a pénzügyi bizottság sz aktéi e menyének nyugtázása s annak bejelentése, hogy Korányi az ajánlott elvek szerint irányitja*tovább az ország pénwügyeit, pedig ezek az elvek nem vezethetnek más eredményre, mint Magyarország lassú elvérzéséhez.A "Mester Lloyd" vezércikkében Szterónyi József báró a genfi tanácsok jóhiszeműségét távolról sem akarja kétségbevonni, sőt hálás köszönetet mond értük. De amikor sürgős segítségre volna szük........ f ség, még a legjobb tanácsnak ia csak platonikus értéke van« Külöaösen akkor, amikor mint Magyarország esetében a tanácsok leglelkiismeretesebb teljesítése is csak hosszabb idomulva mutathat fel-eredményeket* Azt a tévedését a genfi jelentésnek, hogy exportlehetőségeinket iparkodjunk a külföld felé fokozni, 6 is rektifikálja. Ami a népszövetségi bizottságnak ama tanácsát illeti, hogy törekedjünk & ssotrs3 zédallamokkal va2ó kapcsolatokra, bár Szt erényi maga is mindig ilyen koncepció moll ott foglalt állást, ő is kénytelen r ámut at ni, hogy Magyarország devizahiányának mindig az volt az alapja, hogy export-