Lapszemle, 1931. június

1931-06-25 [1374]

mondja a cikkíró, hogy e javaslat megszövegezésénél Hoover elnököt ama meggondolás ls vezérelte, hogy lehetőleg kiparlrozza azokat a veszedelmeket, amelyek Németország gazdasági összeomlását követőleg a németországi amerikai befektetett tőkét ls fenyegetné. Ez olyan természetes aggodalom, amely semmit sem von le ennek a javaslatnak ideális és reális értékéből Amikor Amerika ilyen elgondolással igyekszik segíteni Németországon, annál inkább közelről érinti ez az eshetőség a többi európai államokat, amelyek igazán nem nézhetnék közönyösen a német pénzügy és gazdaság összeroppanását. Ami Itáliát illeti a cikkíró szerint a legteljesebb megértéssel_és hálávalJfqgad^a_ezt_az.amerikai részről tett első elhatározó lépést és hangsúlyozza, hogy Itália semmiesetre sem lesz az utolsók között, amikor megértéssel kell közreműködni a háborús tartozások és a német jóvátétel praktikus megoldásán. Viszont azt sem lehet elha_l_lgatni£ Jiogy_ irja&i_ném£t_ politika olyan aggodalmakra adott^ oK

_

0

Í

,

j_. ^^J^. ^J^r^ °A

Z

„"_ látni, ha azt akarják a németek, hogy a megsegítésükre iránjruló_ jószándék tényleg valósággá is váljék. így egyebek között Itália számára is aggodalomra adott okot a német-osztrák gazdasági egyesülésre vonatkozó márciusi megállapodás és az ezzel szemben elfoglalt tiltakozó álláspont ma is változatlanul érvényben van. Ez a megállapodás azt mutatta, hogy a német politika ismét a határozott "Drang nach Osten- felfogást vallja és olyan politikai és gazdasági tendenciát kivan követni, amely súlyosan megzavarná a szerződések által teremtiett helyzetet épen ugy, mint azokat az érdekszférákat, amelyeket az egyensúlyi helyzet természeti törvénye alakított ki az egyes országhatárokkal kapcsolatban Dacára annak, hogy Itália ls kifejezésre jutatta ellenvéleményét a cikkírónak az a benyomása, ho^y németrészről még mindig nem adták