Lapszemle, 1931. május

1931-05-02 [1373]

ezt nem lehet elmondani angol vonatkozásban, ami annál érdekesebb mert hiszen a német sajtó jó része Itáliával szemben még mindig kevésbbé barátságos, mint Angliával, Mussolini és Grandi külpolitikája a szó legjobb értelmében vett hatalmi politika jellegzetességét viseli magán. Ha tehát Itália Németországhoz való viszonyát fokozottabban ápolja ez azt jelenti, hogy Németország, mint hatalmi faktor Európában olasz felfogás szerint tényleg növekedőben van. Épen azért, mert a két ország között a közeledés lépésről-lépésre történik, természetes, hogy minden egyes kérdésnél, mely a kettőt egymáshoz közelebb viszi, ugy itt, mint ott óvatosan mérlegelik mennyiben bízhatnak mag egymásban. Utalni kivan azokra a nagyképű kijelentésekre, amelyek szerint Itália csak ütőkártyának tartogatja Németországot és bármely pillanatban kész volna a német barátságot odaadni egy Franciaországgal létesítendő kedvezőbb viszonyért. Nem akar afölött vitázni, hogy ilyen szándékok voltak ,vagy talán még vannak is az olaszoknál, ámde ezzel szemben azt a kérdést is joggal fel lehet vetni, vájjon jobban meg lehetne-e bizni, akár Angliában, Franciaországban, vagy Oioszországban. Természetes, hogy mindenki, aki tóbb oldalon érdekelve van, két vasat tart tűzben egyidejűleg és az igazán nagyon félreértené a politikát, aki azt hinné , hogy egy nagyhatalom ilyen módon nem járhat el. Amikor az olasz külpolitikát vizsgálat tárgyává teszi a cikkíró, eltekinteni kivan a fasizmussal szemben itt, vagy ott tanúsított szimpátiától, vagy antipátlától. Meggyőződésének vél kifej-ezést adni, amikor azt mondja, hogy Itália magatartását a leszerelési kérdés- ! sel szemben nem lehet hátsó gondolatokkal meggyanúsítani. Szinte érthető is, hogy Itália pénzügyi helyzete a fegyverkezéssel járó*