Lapszemle, 1931. május

1931-05-05 [1373]

/3-207/. A bukaresti kisentente-konferenciának mindenesetre jelentőséget kell tulajdonítani már csak azért is, mert Dénesnek sikerült a francia befolyás segítségével rávenni ugy a bukaresti, mint a belgrádi kormányokat, hogy az eredetileg a genfi tanácskozások utánra tervezett kisentente-konferenclát előbb tartsák meg, mert ugylátszik ugy Parisban, mint Prágában sokat várnak ettől a konferenciától. Várják mindenekelőtt azt, hogy a délszláv állam és Románia kötelező formában jelentsék ki csatlakozásukat ahhoz a francia-cseh ellenoffenzivához, amelyet a német-osztrák vámunió kérdésével szemben megindítottak. Várják azt, hogy ez a másik két kisentente-állam kötelező Ígéretet tegyen arranézve, hogy senmi körülmények között és semmiféle formában sem fognak csatlakozni a német-osztrák vámmegállapodáshoz. Aki a kisentente-konferenclát csak az utóbbi években figyelemmel kisérte, tapasztalhatta a románok és jugoszlávok hangulatváltozását és sejtheti, minő vegyes érzelmekkel fognak most megint a belgrádi és bukaresti urak az örökké mozgolódó Benessel együtt a zöld asztalhoz ülni. A cikkíró itt emlékeztetni kivan arra, hogy a kisentente eredetileg kifejezetten negatív programmal jött létre esetleges magyar revizlós törekvésekkel szemben és másrészt ama érdekközösségen alapult, amely egymáshoz közelhozta a világháború befejeztével rendezett nagy végeladás haszonélvezőit, Benes csakhamar tudatára ébredt annak, hogy ezzel a negatív programmal nem sokáig tarthatja együtt a kisententeállamokat, szükség volt tehát egy ujabb jelszóra, egy ujabb orvosságra, hogy a dögrováson levő klsententeba uj életerőt és uj életfeladatot öntsön. A Benes-féie recept egy gazdasági kisentente összekovácsolását irta elő, de senki, talán legkevésbbé