Lapszemle, 1931. május

1931-05-05 [1373]

raaga Benes volt tisztában azzal, miként lehessen ezt összehozni. Az eddigi tanácskozások és fejtörések köztudomásúlag még eddig semmiféle eredményhez sem vezettek, sőt ezt a Benes-féle elmeszülöttet a legutóbbi tátrai kisentente-konferencián szép csendben el is parentálták. Most, hogy a német-osztrák vámuniós terv nyomult előtérbe kétségtelenül tapasztalni lehetett, hogy ugy Belgrádban, mint Bukarestben, nem csekély érdeklődéssel mérlegelték ennek a német-osztrák megoldási módnak lehetőségeit a monarchia utódállamainak gazdasági probléma szemszögéből is. Ámde ugy Belgrád, mint Bukarest nyakukon érzik az erős francia kéz nyomását és az is kétségtelen, hogy most Bukarestben is erős nyomást fognak gyakorolni erre a két kormányra, hogy ellenzéki állásfoglalásra bírják ezeket a vámuniós gondolattal szemben. Most csak az a kérdés, vájjon a román és főleg a jugoszláv szövetségestárs megengedik-e, hogy majd Benes cseh külügyminiszter irja elő nekik azt, hogy mit tegyenek és mit nem. Ha ugyanis a kisentente azt a feladatot tűzte maga elé, hogy megvédje a középeurópai status quo-t, ugy a legutóbbi évek folyamán világosan megmutatkozott az, hogy ez a feladat nem terjeszthető ki a kisentente-államok gazdasági életalakulására is. Hiába adta ki Benes ur és a francia sajtó azt a sokat hangoztatott jelszót, hogy a német-osztrák vámunió egyet jelent az Anschlussal az Anschluss pedig egyet jelent a há. borúval. Addig mlg Benes hangadó volt a kisententeban, megengedhetett magának ilyen frázisokat, kérdés azonban, hogy a románok . és a jugoszlávok, akik már eddigelé is eleget tanultak a Benesféle koncepciók kudarcaiból hagyják-e magukat továbbra is orruknál fogva vezettetni akkor, amikor országaik gazdasági érdekeinek szempontjából nagy jelentőségű elhatárórásról van szó. Minden-