Lapszemle, 1930. szeptember

1930-09-22 [1366]

Innék illusztrálására csak 8nnyit jegyez meg, hogy vájjon miként viselkedtek volna a fascista párt képviselői, ha annakidején az 1921-i választásokon 110 képviselet tudtak volna a parlamentbe beküldeni. Vájjon azok tűrték volna-e egy nagyobbrészt szocialistákból összeállított kormány diktálását? Egész bizonnyal nem. A Hitler-pártiak lelkiállapota pedig ma ugyanolyan. Hgy második feltevés szerint Brüning lemond, illetve egy jobboldali kormányt alakit, természetesen a katholikusok részvételével, skik nélkül többséget nem lehetne összehozni. Ebben az esetben azonban számot kell vetni azzal, hogy az uj parlamentben 80 kommunista képviselő is van, és hogy a német kommunisták nagyon harcos szelleműek, mindenesetre elszántabbak és bátrabbak mint annakidején az olasz parlamentben voltak a szocialisták. A kommunista csoport erősen táraadná a Hitler-pártiakat és a többséghez számitható többi száz konzervativ és nacionalista árnyalatú képviselőket. Nehezen lehet tehát elképzelni, hogy egy jobboldali kormány kormányozni tudjon, annál is inkább, mert az esetleg összehozható többség vajmi csekély lenne. Felvetődik azután az a kérdés* vájjon nem valamilyen formában diktatórikus kormányzásra kerülne-e sor. Az a bizonyos 48-ik paragrafus ugyanis módot ad a kormánynak,bármilyen árnyalatú legyen is az, hogy leszavazás esetén a köztársaság elnökStől felhatalmazást kérjen arre^ hogy parlament nélkül kormányozzon. Valószintnek tartja, hogy Hindenburg, aki egyszer már módot adott Brüningnek e paragrafus alkalmazására, akkor,amikor Brüninget a szocialisták leszavazták,, még egyszer azonban nem igen volns hajlandó ezt koncédálni neki

s különösen ak:?or, ha a Hitler-párt szőritaná őt kisebbségbe. A legvalószínűbb megoldásnak mégis azt tartja, hogy egy Hitler pártból alakított kormány a 48-ík paragrafus segítségével fog kormányozni. Ámde ez is sok nehézséggel találkozik. Az első nehéz k$rdás