Lapszemle, 1930. május

1930-05-17 [1362]

1930 május 17. fogadják a paritás elvét "és ahhoz hogy két hatalom tengeri haderejére vonatkozólag nz egyenértékűség alapján megegyezés jöjjön létre szükséges, hogy végleg és igazán baráti formában likvidálják JLndszo&at a kérdéseket, amelyek alapul szolgálhatnak versengésre vagy kölcsönös gyanakvásra. Szükséges tehát a paritás - amely már magában véve a barátság jele, az igazi barátság és azutin 0

ön az egyenértékűség. Mielőtt Anglia és Amerika a tengeri kérdés problémáit illet" leg a megegyez5s alapjait megtalálták volna abhól a megállapításból indultak ki, hogy a kettő között nem létezik a konfliktus valószínűsége. Franciaország :s Itália között azonban épen ellenkező felfogást hangoztatott Tardieu, amennyiben nem tartotta kizártnak, hogy Franciaország konfliktusba keveredik Itáliával. Logikusan következtetve tehát Franciaország Itália ellen fegyverkezik, sőt sájat fegyverkezé sének olyan különös jellegzetességeket kölcsönöz, amelyek egy Itália val való konfliktus szelel tartására engednek következtetni. Olasz részről tehát természetszerűleg nem tehetnek mást mint hogy követik a francia részről alkalmazott szisztémát. Már pedig miiidcz a priori kizárja annak lehetőségét, hogy a két he derő között az arányosság illetve egyenértékűség kritériumát alkalmazzak. A tudósító itt megjegyzi, hogy,ha nem téved, ez az uj megjelölés hogy egyenértékű ség jelenti az eszközök és fegyverek alkalmazását a védelem, vagy a támadás speciális szükségességeihez egy qdott ország részéről, és alkalmazását ellenkez" módon egy másik állam különböző szükségleteivel szemben. Á paritás elvének alkalmazása tehát következne a

1 tonnatartalmak elosztása és alkalmazásából megfelelően a speciá lis szükségleteknek és oly módon, hogy egy hatékony ás equivalens fegyveres erőviszony legyen a két flotta között aszerint a különbség szerint,amely a két ország védelmi szükségleteinek megfelel..