Lapszemle, 1930. február

1930-02-26 [1359]

és a nagy német nemzetnek részei önökkel ezerszeresen összekötve érezziík magunkat és sorsközösségünkről valő meggyőződésünknek mindig és middig szívesen adunk kifejezést. /Berl Tagebi 25-94/ Az osztrák szövetségi kancellár látogatása a DAZ /25-91/ dr_F.K.-Jelzésű vezércikke szerint nemcsak. 8 német politika és kultürköz) sság eseménye volt Schober a hátai konferencia után Rómában volt és ez az utja különböző félremagyarázásokra adott okot. Amennyiben nem volt szó rosszindulatról, nagyon is érthető,hogy bizonyos csodálkozás,, bizonyos bizonytalanság volt észlelhető. Rendkivül figyelemreJP'5ltő,_hogy ^sztrák vendégünk Berlinbe való megérkezésének előestéjén az _plasz korm'njfő amnesztia rendé Letet bocsátott ki az olasz szigetekre deportált déltircliak szamára, ami örvendetes következménye az Ausztriával Romában megkötött döntőbírósági ás egyezségi szerződésnek. Nem sajtőlármával is viharos tüntetésekkel, de máltőságnálküli felkinálkozással és valótlan elhallgatással sem éretett el ez az első kis eredmény, amelyre bizonyára mások fognak következni hanem a nyelv és a kultúra védelmére valő szent jogok őszinte 3s öntudatos érvényesítése által. Olaszország _az egyedüli _álla_m. amely a háborúban az antanthoz tartozótt_ és _most nem feltétlen érdekeltje a versaiilesi térképnek. Ui nagy fejlődések léha tőségét látjuk előre amelyeket nem szabod sematikus belpolitikai szempontok szerint tervezni, hanem a németség _és_ Olaszország emberi feladatainak alapjául kell építeni amelyek mindketten a versaiilesi gyűrűben állanak. Szt a jövőt kell politikai őszinteségben és becsületes eszmecserékben előkészíteni. A keresztény szakszervezetek "Der Deutsche" cimü orgánuma a DAZ szerint feljáinást keltő j_ogi szakvéleményt közöl a hágai ejy_ez_mény '[szankciós'^ zára dekáról. Ez a szakvélemény a követekző következtetástekre jut a/ A "szankció"-ra jogosultak köre ki van bővítve,