Lapszemle, 1929. május

1929-05-13 [1350]

A Temps 10. Ttzéróikká a jóvátételi kérdéssel foglalkozik s a lsgujabb Toung-félo tervezet nyomán /ingliában megnyilvánult elégedetlenségre célozva hangoztatja,hogy előre lehetett félni attól,hogy a hitelezők részéről hozandó áldozatokban valő részesedés kérdése kontroverziákat vált ki az érdekelték között, s igy megbomlik a hitelezők egységes frontja.nzért volt veszélyes a nóipst fizetések további leszálli ása,annál is inkább,mert Amerika a maga részéből semmit sem engedett el,A Temps kezdettől fogva azon az állásponton volt,hegy a szövetségsek közös és szolidáris követelései minimumot kópeznek,mely alá leszállni nehezen lehetne.Az a kérdés most már,hogy vájjon a Tousg.féle tervezőt lehetővé teszi-e az összes hitelezek jogos igényeinek honorálását vagy nem-Mindenesetre nagy hiba volna a szövetségesek egységét megbontani vagy a vitát politikai térre terelni,mert mindez osak a németek manőverezését segitené elő

e A oikk másik felében Gtresemánnak a jóvátételről és a leszerelésről a berlini külföldi ujságiróí bankettjén tartott beszédét kommentálja s Stresemaanal szemben azt hangoztatja,hogy a Dawes-terv revízióját nem a szövetségesek sürgették,hanem a németek, habár a jóvátételi kéödés végleges ós teljes rendezése általános békeszempontokból kívánatos is volna,Igaz,hogy a nemzetközi viszony nagy mértékben elsősorban attól a bizalomtól is függ,melyet a német politika mindaddig nem mindig tudott kiérdemelni» Ami a le-