Lapszemle, 1929. április

1929-04-08 [1349]

teljes megértés nélkül szinte lehetetlen. j Itália és Anglia szerepéről az európai béke politikájában vezércikkezik római keltezéssel a Popolo d'ltalia /5/.Bevezetésében nem hagyhatja szó nélkül,hogy a Temps és más párisi lapok állandó polemizáló szenvedélye meglehetős nehéz feladat elé állitja a mai olasz újságíró nemzedéket,Bár az Európában még mindig nagyobb számmal található józan gondolkodású és mérlegelésü elemek lépten-nyomon megállapíthatják,hogy a francia sajtó mindig valami csipős váladékot izzad ki,valahányszor Itália valami jó gondolatot valósit meg és főkép,ha a békemunka érdekében végez valamit.Ez volt az eset akkor is,amikor Törökországgal szerződésre lépett és legutóbb,amikor a lateráni szerződést tető alá hozta. Előrelátható volt tehát,hogy a Mussolini-Chamberlain féle firenzei találkozás,mely bár igen hasznos az európai békére nézve,irgalmatlanul az idegeire ment bizonyos francia pacifistáknak.Meg lehetett állapítani, hogy mintha szinte kiadták volna a francia sajtóban a jelszót,hogy amennyire lehet le kell értékelni a firenzei találkozás jelentőségét. Néhány lap ,mint például az Intransigeant,tudomást sem vesznek róla. Zsákba dugják a fejüket és nem akarják látni.mi történik a nap fényében. Mások viszont,mint a Temps,Echo de Paris és a Petit Párisién.kénytelenkelletlen foglakoztak az eseménnyel,de mintha összebeszéltek volna,igyekeznek ugy beállítani,mintha semmi fontos kérdés sem került volna szőnyegre és a találkozásnak hivatalos jelentősége sem volna.Kiütköznek azután olyan rosszmájúságok,amelyek szerint Chamberlain most épen az angol választások küszöbén sokat ártott ezzel a konzervatív kormány érdekeinek,melyeek szembe kell szállani* a fascismussal ellentétes lábon álló liberális-labeuríata ellenzékkel,SÍtekintve az angol választások vonatkozásaitól,melyek -mint • cikkíró megjegyzi - az '.--'[.aszókat legkevósbbé sem érdekelik,meg lehet elégeoni annak örvendetes mesél!*pitáséval,hogy Mussolininak &2- európai békén egyensúlyt ápoló politi-