Lapszemle, 1929. március

1929-03-05 [1348]

volt igazolt, Briandnak a Hoosch nagykövettel folytatott beszélgetése alkalmával tett azt a kijelentését, hogy a hollandiai közlemények elejétől végig hamisítványok, olyan formában ismertetni, mintha itt tények megállapításáról és nem a szokásos diplomáciai cáfolatokról lenne szó. Briandnak a Kellogg-paktumhoz tartott kamarai beszédéről a Vorw^rts /2-103/ azt irja, hogy ugylátszik a francia külügyminiszter legújabb retorikai teljesítménye valószínűleg beszédeinek ahoz a kategóriájához tartozik^ melyeket azért tart, hogy ne mondjon semmit- Másrészt nyíltan meg kell mondani, hegy Franciaországnak a leszerelés terén való állítólagos előharcosi szerepének öndicsárete nem egyezik meg a tényekkel. Erre vonatkozóan Paul Boncour a meg nem gyanúsítható* tanú, aki decemberben a Tanácsbon és a leszerelési bizottságban francia "-•••áelegátusi tisztéről azzal 0 határozott indokolással mondott le, hogy a francia politika az c számára túlságosan ellentétben áll a Franciaország által Genfben képviselt elvekkel- Egyébként,- mondja a cikk Franciaország a Kellogg-paktum aláírása óta a legkevesebbet sem tette a leszerelés terén és egy olyan ország, amelynek katonai haditengerészeti kiadása az egész költségvetés 30 %~át teszi ki, jobban tenné ha inkább a béke és a népszövetség szellemében cselekedne* A genfi kisebbségi vita elvárásában a Germania /2-104/ szintén közöl cikket., arelyben azt mondja

:

, hogy vitatkozni lehet afelett vajTjon e kényes kérdés felvetésének időpontja szerencsésen volt-e megválasztva. 3 pillanatban az egész német figyelemnek s férisban folyó döntő jóvátételi konferenciákra kellene koncentrálódva lennie- S pillanatban - úgymond - még kevésbbé szabad megengednürik. magimknak számos hatalom érzékenységének megsértését és már ebből az a következmény folyik a mi számunkra, hogy figyelmünket főkép a mar fennálló kisebbA ^\ 1 '