Lapszemle, 1929. február
1929-02-21 [1347]
a márciusi kisebbségi vitának nyilvánvalóan adni akarnak. A német-lengyel viszonyról cikkezik az Ulitz-esettel kajK csolatbsn a DAZ. A9-81/ főszerkesztője "Noch ist Polen nicht verloren cimen. Többek között kifejti, hogy az Ulitznak tulajdonított "igazolvány" nyilvánvalóan hamisítvány és pedig nemcsak stilisztikai és grammatikai hibái miatt, hanem azért is, mert olyan politikai állásfoglalást tartalmaz, amely a lengyelországi német kisebbség politikájának minden tekintetben az arcába csap. Hiszen a most Lengyeloiszaghoz tartozó németek évek óta kérlelték szűkebb néptestvéreiket, hogy maradjanak meg rögükön és ne hagyják azt el. A legkisebb érdekük sincs abban, hogy a kisebbség katonaköteles hozzátartozóit megszabadítsék a katonai szolgálattól. SCt ellenkezőleg. Minden egyes lengyelországi német, aki kivonja magát katonai szolgálata alól, nem térhet többé vissza hónába és attól kell tartania, hogy családjának más hozzátartozóit is magával vonja. Mindenesetre azonban száinszerüleg és erkölcsileg gyengiti a német kisebbség súlyét, már pedig a lengyelországi'német kisebbségnek égető érdeke, hogy zárt tömeg maradjon, mert igy nagyobb az ütőereje kulturális és gazdasági jogainak képviseletében,; A lengyel politika vezetői nem akarjáífeisgukat meggyőzetni arról, hogy botrányos igazságtalanságot követnek el, mert nemcsak az egész lengyelországi németségre akarnak csapást mérni, hanem a március elején küszöbön álló genfi vitára is. Sem a német külpolitika, sem a Népszövetségi Tanács nem akarta a kisebbségi kérdésről való vitát egy nómet-lengyel párbajjá alakítani. Hiszen semmiképen sincsen Nómetország és Lengyelország közötti akut vitás kérdésekről szó, noha ezek képesték is a kiindulópontot, hanem annak a kérdésnek elvi tisztázásáról, mennyiben hajlandó a Népszövetségi Tanács jogi és erkölcsi kötelességeinek