Lapszemle, 1929. február

1929-02-21 [1347]

a kisebbségek tekintetében az egész világon megfelelni. A magában széjjeltépett háboruntáni Európa egész siralmassága épen akkor tűnik fel, ha az ember a német-lengyel viszonyt tekinti. Német részről elvileg a megegyezés politikája űzetett a Kelet felé is. Egyesegyedül Lengyelországtői függ, hogy miképen alakuljon ez a viszony. A határ békés revíziójának kérdése fennmarad". De már addig az időpontig is, amelynek mielőbbi bekövetkezése egyébként lengyel érdeket is képes,lehetséges lehetne a korrekt szomszédság ídCssaka Lengyelországgal. A lengyef államot mint olyant Németország nem tagadja meg. Saját népterületén a lengyel nép hosszú időre terjedően gyakorolhatja saját állami önrendelkezésést, A nézeteltérés ma lényegében a németnemzetiségü lengyel állampolgárokkal való bánásmódra vonatkozik. A párisi tributumtárgyalások befejezése után, akái pozitív, akár negatív lesz az, ütni fog a döntő óra Németországnak a Kelettel ás Lengyelországgal szemben való magatartása számára ís* Remélhetőleg a varsói hatalom birtokosai nem hiszik azt, hogy Németország külpolitikai tehetetlensége olyan tényező, amelyet hosszú időre lehet valamely politikai, számadásba belevenni* Ez igen nagy oktalanság bizonyítéka volna. És talán még több, A DAZ. A9-85/ milánói saját távirata hirt ad Italo Zingarellinek a megszállott területről a turini Stampa-ban megjelent ciki sorozatáról, amely arra a végkövetkeztetésre" jut, hogy alapos Mussolininak az az aggálya, hogy 1935-ben Európa válságos helyzet előtt fog állani. Mert valóban akkor lesz Európa azon kérdés elé állítva, vájjon a Rajna örökre elválassza-eTvagy egyesitse-e a népeket, ás vájjon megengedhető legyen-e 57 évvel.az 1878,~i berHni szerződés után egy olyan helyzetnek a teremtése, mely Bosznia és Fercsegovina epizódjának megismétlését hozhatja Surópának. Zingarelli szerin