Lapszemle, 1929. február

1929-02-20 [1347]

szinte sohasem volt szilárdabb, céltudatosabb, előrelátóbb, mint most,a fascismus hatalmának beteljesedésénél. Az egyház pedig, mint az esemény ek mutatják, nem merevedett meg 1870-ben felvett intranzigcns álláspontján, hanom, mint megértő és szerető anya közeledett az uj olasz generáció megújhodott lelkéhez. A Lavoro Fascista /Vö/ vezércikkében a Szentatyának ez alkalommal elhangzott kijelentéseihez füz reflexiókat. E kijelentésekben a pápa a Szentszék abszolút és teljes szabadságát és az olasz nép igazságárzetábe vetett bizalmát hangsúlyozta, amelyek már magukban véve elegendők arra, hogy az esetleges kétségeket eloszlassák és egyes elégedetlenkedők abszurd kívánságait elhallgattassák, akik ugy gondolkoznak, hogy az elért eredmények biztosításához nemzetközi szervek garanciájára is szükség van. Épen olyan abszurd elgondolás az, hogy a Szentszéket, mint önálló egyházi államot, besorakoztassák a nemzetek szövetsége zászlaja alá, mert hiszen ezt a lehetőséget magának az egyezmónynek egyik klauzulája is kizárja, amely megállapítja, hogy az egyház kivül akar maradni és kívül is marad a többi államok világi versengésein ás azokon az internacionális kongresszusokon is, amelyek ezekkel vannak összefüggésben. A szocietárius paeifizmusnak semmi keresnivalója sincs annál a missziónál, amelyet az egyház feje, mint a béke apostola sajátmagáhak tart'fénn. Az idevonatkozó külföldi sajtévéieményékből részletes szemlét közölnek a 13-13.-1 lapok, amelyek regisztrálják az ez alkalomból a pápához és az olasz királyhoz intézett külföldi üdvözlőtáviratokat ifi. Így a Fopelo d Itália ós Piccolo /lő/ kiemelik azokat az üdvözlőiratokat, amelyeket Hindenburg elnök és Horthy kormányzó intéztek a pápához és az olasz királyhoz. A francia sajtó egyrászének irigykedő ás rosszindulatú hangORSZÁGOS LEVÉLTÁR