Lapszemle, 1929. február

1929-02-19 [1347]

A nap eseménye - kezdi vezércikkét a Corriere d" Itália /12/- annyira magasztos, hogy felülmúlja minden méltatás lehetőségét és elfojtja a megszokott retorikai kísérleteket. Csak halkan lehet •eszelni erről, mint olyan eseményről, amelyhez nem méltó a hangoskodó örömnyilvánitás^ mert annyira a lélek mélyére hat, annyira beteljesülése egy nagy vágyakozásnak, annyira megkoronázása azoknak a törekvéseknek, amely felé hosszú éveken keresztül minden gondolat tekintett ás tett irányult, A lap bizonyos szerény büszkeséggel emliti meg

r hogy megalapítása óta ennek a célnak és gondolatnak szolgálatában állott, s szinte azt mondhatná, hogy az esemény bizonyos fokig e lap'munkásainak legnagyobb családi örömünnepét jelenti. Ezzel a nappal beteljesedett a nagy vágyakozás és remény. Egy nagy pápa és egy nagy király szorítanak kezet egymással nyolcvan esztendő, forgatagos eseményei után. felülemelkedve a történések olyan halmazán, mely szinte ugy látszott, hogy lehetetlenné teszi az egyház lelkiszabadságának., de egyszersmind Itália nagyságának álmát is.. Mert csak látni kell, minő megértéssel az egyház és Itália vitális érdekeinek és szükségességeinek átérzásével hozták létre ezt a szerződést és konkordátumot. Egyik oldalról - és épen itt van a létrejött egyezmények legnagyobb értéke és jelentősége - a Szentszék a modern történelemben páratlan lelki győzelmet vivott ki. Kern keresett területi és materiális szuverenitást azon a csekélységen kivül, mely elég arra, hogy külsőleg biztosítsa függetlenségét. Meghozta azonban az olasz állami élet leik: és morális teljes átalakulását, amely szinte egy csapásra hatalmas országgá varázsolta Itáliát, szinte az összes katholikus országok élére helyezte azt. A Resto del Carlino /12/ mestermünek mondja az egyház és állam között létrejött kibékülést. Senki sem tagadhatja., hogy egy