Lapszemle, 1929. február

1929-02-19 [1347]

világraszóló esemény ment végbe, amely örök időkre egymáshoz fűzi végrehajtóinak neveit, ezek között Eenito Mussoliniét, akinek zsenialitását már annak idején mintha Crispi definiálta volna, amikor azt mondotta, hogy az lesz a legkiválóbb olasz államférfin, akinek sikerülni fog a római kérdést békés megoldáshoz juttatni Azt természetesnek tartja, hogy ez az esemény kínosan érinti mindazokat, akiknek mentalitása megrekedt a régi liberális és szabadkőműves előítéletek posványában.. A nemzetközi sajtóban itt-ott látható megrökönyödés és rezerváltság mutatja, hogy a szabadkőműves befolyás ezzel az eseménnyel óriási kudarcot szenvedett. Az is természetes, hogy egynémely állam, mint például Franciaország, mely egész a mai napig valami privilegizált helyzetet és befolyást vindikált magának a Szentszákkel vonatkozásban, és szinte a Szentszák tutorául tolta fel magát állítólagos olasz tulkapásokkal szemben, nem valami jó szemmel nézi, hogy ezzel a ténnyel nemzetközi politikájának egy kényelmes és nagyon is kihasználható ürügye ment füstbe. Ennek azonban Itália csak örülni tud. A Tribuna /13/ vezércikkében a lap igazgató ja,Roberto, Fcrges Davanzati,hangsúlyozza, hogy a Lateráni Egyezmény ás Konkordátum nem mérlegeibet

w

k egy akármilyen szerződés mértékével, amelynél rideg aprőlákossággal szokták latolgatni, hogy ki mit .nyert vele, vagy miről mondott le. Ez igenis egy uj történelmi idő bevezetése, amelynek jellegzetessége a vallásos és erkölcsi erők megújhodása lesz. íme a római katholikus egyház,bár a lehető legkisebb területi alapon, de vágre mégis szabad, intakt és univeszális szellemi hatalmának birtokába jutott. A Secolo AV "Pax" cimü vezércikkében méltatja az eseményt rendkivüli történelmi jelentőségét, mint amely a fascismus egyik legnagyobb politikai sikerét jelenti, olyan sikert, melynek értékét a