Lapszemle, 1929. február

1929-02-19 [1347]

aminthogy az olasz állam sem fog sohasem amannak befolyása alatt cselekedni., A vezércikk ezután hangsúlyozza hogy az egyház amikor szembekerült az állammal, egy szűklátókörű, atheista, szabadkőműves ás minden ideális órtíkct tagadó kor ás áramlat felfogásával szállt szembe és természetes, hogy egy ilyen felfogással szemben mely 1870 tői 1922-ig az olasz államéletet vezérelte, nem is tehetett mást, mint hogy az intranzigens és hajthatatlan ellenszenv álláspontjára helyez kedett Ha az elmúlt 50 esztendőben amely a fascismust megelőzte, voltak olyanok, akik hittek az egyház és állam közötti meértés lehetőségében, ugy azok természetszerűleg az állam ellen éreztek, aminthogy a fascismus is a régi elavult ideológia ellen emelt Lmdzsát. A Lsteráni Egyezményben nemcsak egy diplomáciai tény végrehajtását kell látni, mint inkább egy uj történelmi periódus kezdetét, amelynek útját a fascista Itália épiti meg A Giornale d Itália /12/ vezércikkében Enripo Corradini arról a lelki kettészakadottságról elmélkedik, amely a multb?n oly kinosan nehezedett minden olaszra, aki jő katholikusnek érezte magát, de egyszersmind az olasz hazának is hü fia volt, Ennek a lelkiállapotnak felszabadulását jelenti a Laterdni Egyezmény. A régi rezsim politikáját úgyszólván erre a széthúzásra alapozta istápolva az antikleri-kalizmust, a szabadkőművességet és a szocialista materializmust. És íme ott, ahol eddig az elLentótek gyengítettek, most uj energiaforrások fakadnak Róma. mely az évszázadokon és évezredeken át többször megújhodott, ma is uj erőt merit amikor a békés érintkezést létrehozta a Szentszékkel. Ez a tény minden olasznak lelkébe fokozott bizalmat önt a jövőre vonatkozólag Ugyanennek a lapnak másiic helyén Virginio Gayda a kibékülést, mint a nemzeti egység uj 5s igazán befejező aktusát méltatja. nn

C

7írnc HVÚTÍB