Lapszemle, 1929. február

1929-02-01 [1347]

mindenünnen a fáradhatatlanul gyártott fegyverek kovácsolásának zaja hallatszik. Az arany acéllá változik, a megjósolt ekék vasából pedig kard lesz. Egyik napon az a hir járja, hogy Oroszország hét milliárd liránál többet költ hadikészülődésre, másik napon pedig Franciaország rukkol elő impozáns flottaépitő programmal. Ujabban még Németország is növeli a zajt az ismeretes Groener-féle fegyverkezési memorandummal.Az igazság tehát mégis csak az, amit az uj Itália duceja hangoztatott, hogy a béke legbiztosabban a kardok árnyékában él. Erőseknek ás felkészülteknek kell tehát lennünk, nem mintha uj háborút akarnánk provokálni, hanem hogy készen legyünk védelmünkre. MAGYARORSZÁG. A magyarok és románok közötti megértés jeleit látja a Popolo d Itália /30/ tudősitőja Lido Caiani azokban az eszmecserékben és tárgyalásokban, amely a sanremoi magyar és román delegátusok között az optánskérdés megoldása érdekében folynak. A kezdetben megnyilatkozott és mindkét delegáció részéről osztott optimizmus a legjobb reményekre jogosit. A második heti tárgyalások impresszióit vizsgálva a tudósító szükségesnek tartja szamot vetni egy nagyjelentőségű ténnyel, még pedig azzal, hogy a San Remo-ban tárgyaló delegátusok fel vannak mentve attól, hogy a kérdést azokból az ellentétes és kényes szempontokból tárgyalják, amelyeknek alapján ugy budapesti, mint bukaresti és genfi meggyőződés szerint soha sem tudnának megegyezni. Ma a sző leglojálisabb és becsületesebb értelmében egyezkednek azzal a szándékkal, hogy mindkét részről áldozzanak fel valamit és ugy egyeztessék össze az optánsok materiális igényeit a román agrártörvenyelveivei, hogy ne zárják el az utat egy szívélyes megértés felé, mely a két országot egymáshoz közelebb hozni volna hivatva. Az igaz, hogy még akkor is, ha a