Lapszemle, 1929. február
1929-02-01 [1347]
kisajátítottak kártalanításával kölcsönös megelégedésre likvidálják ezt az ügyet, maradnak még mindig más fontosabb elintézni való kérdések a románok és magyarok között. Ezek azonban ama problémák keretei közé tartoznak, amelyek a megoldást a megértés és a teremtett helyzet megérielédesétol várjak. Olyan problémák ezek, amelyeknek megoldásánál az idő játssza a bölcs közvetítő szerepét. Ilyen nyilt kérdés a románok és magyarok között a magyar délkeleti határok és az Erdélyben maradt román alattvalóvá valt magyarok millióinak kérdése. Vájjon teljességgel lehetetlen-e egy kivezető utat találni ebből a nehéz helyzetből - veti fel a kérdést a cikkíró. Ez a lehetőség természetesen sokszor olyan elemektől és faktoroktól függ, amelyek sokszor kivül állanak a kérdésen és a magyar-romon viszonyon. Ámde vannak érdekek és adódhatnak olyan szituációk, amelyek mint egyensúlyozó tényezők szerepelhetnek, függetlenül ettől vagy attól a pártállástól és függetlenül azoktól a sokszor ir-: reális elképzelésektől, amelyek a huboruutáai neheztelés és sóvárgásből születtek. A két dunamenti állam között ime egy harmadik hatalom jut előtérbe, amelynek semmi érdeke sincs hogy a Versaillesben teremtett általános helyzet megváltoztassák, amely azonban mégis olyan dönt5-és békitőbiró szerep félét játszik a románok és magyarok között. Bz a hatalom pedig Lengyelország, szövetségese Romániának és tradicionális barátja Magyarországnak. Lengyelország, mely magatartásában olyan irányt követ, mely nem mindig szolidanzál a kisentente érdekeivel, amelyben egyébként Románia is mérséklő szerepet játszik, úgyhogy sokszor ellentétbe is kerül a belgrádi és prágai politika mohóságával és nyughatatlanságával.Sem a lengyeleknek, sem a románoknak és magyaroknak nem áll érdekükben, hogy elősegítsék annak a pánszlávizmusnak térhódítását, amelyet Benes ur tartott keresztvíz alá ; un
