Lapszemle, 1928. szeptember

1928-09-22 [1342]

mánnyal,amely makacsul ragaszkodott volna a kompenzáció-nélküli kiürítéshez. Egy ilyen kormánnyal hivatalos tárgyalások egyáltalán nem jöhettek volna szóha. A német rekrlminációklegtipikusabb példáját a T.szerint Marx volt kancellár chemnifczi beszéde szolgáltatja, amikor Müller kancellárt igyekszik kijátszani itrnsemann ellen, Ez a beszéd nyilt bevallása annak, hogy bármilyen párt legyen is kormányon, a külpolitika csak egy és ugyanaz lehet. Ha a jelenlegi kormány meg találna bukni, amit a T.igen nagy kalamitásnak tartana, az uj kormány is csak Jtresemann közeledési politikáját folytathatná. Ez mutatja legjobban mennyire mesterkélt a Müller kormány elleni sajtókampány, amely eleve bukásra van.Ítélve. A T. abban bizik, hogy Berlin, ha majd visszanyerte hidegvérét, be fogja látni, hogy a genfi megbeszélések egy igen jelentős lépéssel vitték előre a békeprobléma megoldását. Pertinax /Echo 19./ két hasábos cikkben rekapitulálja a népszövetség 9-ik ülésszakának eseményeit,amelynek legfontosabbika a rajnai kiürítés kérdése volt. Mert a folyamatban lévő leszerelési vita szerinte, komolyan nem vehető. Köztudomású, hogy ez csak manővereket és ellenmanövereket takargat, amelyeknek célja többnyire egészen más, mint a katonai intézmények korlátozása. A rajnai kérdést iertinax ezúttal alaposan szétszedi és feltűnő szigorral kritizálja Briand eljárását, amelyet meggondolatlannak és elhamarkodottnak minősít. Pert.szerint Briand meglepetésszerűen tűzte napirendre a rajnai kérdést, ezzel nagy zavarba hozvin a brit delegációt,amely erre nem volt elkészülve és még csak szakértőt sem hozott magával Genfbe. Lord Cushendon, amikor a fait accom pli-vai találta magát szemben,hirtelen nem tudott mást tenni, teinthogy Chamberlain-nak az Alsóházban tett deklarációiéhoz igazodjék. Angol nyomás tehát nem forogván fenn, £ert. nem érti ml késztette Briandt-t erre a sietségbe.nacsak nem a fhciry-1 emlékek. És ha már rögtönözte ezt a vitát, miért kellett abból