Lapszemle, 1927. december

1927-12-22 [1333]

A Temps 19, vezércikke azzal a kérdéssel foglalkozik, amelyet ^oldemaras litván külügyminister vetett fel agyik legutóbbi nyilatkozatában,amikor is azt fejtegette,hogy a népszövetség tanácsa azáltal,hogy a viInai kérdést a lengyel-litván konfliktus rendezése alkalmával nyitva hagyta, végeredménybeu megsemmisítette a nagykövetek tanácsínak ViInára vonatkozó döntését,mellyel a várost Lengyelországnak ítélte oda, A Temps szerint ez a felfogás teljesen tarthatatlan s nem áll meg sem a vilnai kérdésre nézve,- amelyet a nagykövetek tanácsa már végleg eldöntött,- sem a nagykövetek tanácsának egy más szabályszerűen hozott határoztára nézve, Ha nem igy volna, akkor bekövetkeznhetnék az,hogy a népsz, tanácsának olyan hatalmat tulajdonítanánk hogy oly határozatokat hozuatn amelyek meghamisítanák a szerződóseket s lényegsen módosítsák azokat,Sz pedig igen veszedelmes felfogás,mert a szerződések csak valamennyi aláíró hatalom egyhangú hozzájárulása alapján módosíthatók, ártehtő azonban,hogy a békeszerződések revíziójának hivei,akik azt; állitják,hogy a revízió nélkül igazi béke nem lehetséges, az előbbi felfogás mellett törnek lándzsát. Főleg az angol sajtóban folyik egy ilyen irányú kampány, de nagyon tévednek egyesek, ha azt hiszik,hogy a szerződések szövegének elfogult fólrema^yárazása eredménnyel járhat A Baily Telegraph belevonja ebbe az ügybe a 3alamis-ügy tanácsi eldöntését is,s a genfi jogászbizo11aágnak arra az érvelésére támaszkodik,hogy a népsz„tanácsa nem jogutóia a nagykövetek tanácsánaklakát Ebből azután egyesek azt akarják kiolvasni,hogy a népsz.tanácsának nem kell szükségszerűen meghajolni a nagykövetek