Lapszemle, 1927. december

1927-12-20 [1333]

lott gazdasági romlás és le szegényedés. Mindaz a türelmetlenség és elé gedetlenség, ami a háború utáni Magyarország életét jellemzi mind a békeszerződésekből fakad. Hangoztatja, hogy a magyar nemzeti szellem legnagyobb reprezentánsai Kossuth, Széchenyi, Deák, Petőfi, Ady mind a szabadéivüség harcosai voltak és érthetetlen, hogy az entente-hatalmak akik a maguk programmja szerint a demokrácia számára akarták megmenteni a világot, nem vették észre, hogy atrianoni békével éppen a demokráciára mértek rettentő csapást, kérdezi, hogy hogyan tudták Összeegyeztetni a demokrácia eszméivel, hogy több milliónyi szinmagyar lakosságot,, minden megkérdezés nélkül el szakitsanak az anyaországtól s mikóp tarthatták lehetőnek, hogy 2 millió magyart minden további gondoskodás nélkül román uralom alá helyezzenek. Ma már eljutottunk oda, hogy az egész világ belátta a békeszerződések hibás voltát és elismeri a revizió szükségességét, A külföld közvéleményének egy jelentékeny része rendesen azt a jótanácsot szokta adni, hogy ha reviziót akarunk egyezzünk meg a szomszédainkkal, £»zek a tanácsadók azcnban elfelejtik azt a rendkivül feszült viszonyt, amely Magyarország ós szomszédai között éppen a békeszerződések létrehozásában döntő szerepet ját sző ententehat almák hibájából köztünk ós szomszédaink között fennáll. Arra számi tani, hogy az idő majd beheggszti ezeket a sebeket, nem lehet, mert hiszen éppen a romániai események az indokolatlan ellentállás* amelyet ők Magyarországnak az optánsperben kétségtelenül fennálló igazáv al szemben tanusitanak ós a borzalmas nagyváradi vérengzések éppen eléggé mutatják, hogy a másik oldalon mennyire hiányzik a megértésre való törekvés minden legkisebb jóindulata* Vámbéry szerint abban, hogy a reakciós szellem uralomra jutott Magyarországon, éppen a békeszerződések a legbünösebbek, ami pedig a Habsburg-restauráció kérdését illeti, az angol liberálisok és munkáspárt előtt két mentséget emlit ós azt mond-