Lapszemle, 1927. december

1927-12-01 [1333]

akik "inkább magyarok, mint csehek" akarnának lenni, A cikkíró* a svájcinak arra a szemrehányására, hogy a magyarok elhanyagolták a Tátramenti városok úthálózatát, kifejti, hogy ez a háború kitöréséig a leg* nagydob rendben volt , azonban a háború alatt romlott meg, A szlovákoknak az uj rendszer alatt nincsenek olyan kilátásaik;, mint Magyarországon voltak nekik, ahol egy szlovák parasztfiú a magyar hercegprimási méltóságig vitte fel. És hogy a szepességi szász és a szlovák nemzeti sajátságukat 1918.-ig megtudták tartani, annak magyarázata abban van, hogy ezen törzsek és népcsoportok egynek érezték magukat az ezer éves Magyarországgal és annak örömében és bánataiban vettek részt. Ma a szepességi népdal a következőket mondja: - "Wir kriechen In kein fremdes Joch, • Yir Söhne freier Ahnem. • Wir Zipser haltén ewig hoch - Die ungarischen Fahnen. «• Und stellt sich frech ein Rfiuber ein, • Wir wollen kelne Tschechen sein, • Wir wolien Ungarn bleiben," - A nemzetiségek bizalmatlanságát a kiküldött munkatárs ért he ' tőnek találná, ha ideje lett volna érdeklődni a közigazgatás * a cse" hesités és a kisebbségeknek 70,000 importált cseh lélek által való kiszorítása iránt érdeklődni* Ennek dacára a németek nem "morognak" és a magyarok nem intrikálnak. Sőt a magyarok olyan őszinték, hogy kép" viselői a prágai parlamentben nyíltan követelik a trianoni határok revízióját. Mindketten azonban biztosan remélik és nem kevósbbé a szlovákok nagy része is, hogy Európa számára is fog ütni az igazság órája. Az utódállamokban való cenzúráról a "Ereiburger Nachrichten" okt. 24. -i száma közöl elitélő közleményt, ki akarván mutatni azt a módszert, ahogy a cenfcura az állítólagos "Habsburg! iga" alól felszaba? ditott területeken működik és erre vonatkozóan a kolozsvári és brassói kisebbségi lapok cenzúráé folt jaira,továbbá a cseh-szlovákiai