Lapszemle, 1927. december

1927-12-03 [1333]

vájjon a bukaresti kormány érvelései mennyiben fedik az igazságot. Tudott dolog, hogy az a kárpótlás, amelyet riománia akar adni a kisajátítás okárt nem tekinthető kárpótlásnak,mert olyan nevetségesen csekély, itt tehet mindjárt Összeütközésbe jut a nemzetközi jog normáival, amelyek az idegen alattvalók tulajdon jogát vannak hivatva megvédeni.^z kitűnő precedensül szolgálhat a szovjet szamára,nogy saját eltulajdonító politikáját igazolhassa, márpedig ez ugy véljük cseppet sem használ a nyugateuropai jpgrandnek.Másrészt, ha elfogadjuk a romániai románok éí magyarok teljesen egyforma elbánását, ez Magyarországot megfosztja ama jogától, hogy saját nemzetiségi véreinek érdekében appeHalhasson,ami pedig egyet jelent a nemzeti kisebbségek jogait védő konvenciók elsikkasztásával.Az a rom'n érvelés, hogy a magyarok által kivant kártérítés össze 'öléssel fenyegetné a romén agrárreform eredményeit, ez az érv a kezünk között léva portos statisztikai adatok segítségével teljesen megcáfolható. A magyarok által ki vént kártérítés legkevésbbé sem veszélyeztetné az agrárreform eredményét,amint ezt a számadatok világosan illusztrálják. Nem üllja meg helyét az az érvelés sem, hogy itt kizárólag csak az erdélyi magyar nagybirtokosok panaszkodnak, mert az agr*rreform által kifosztott 286 erdélyi földbirtokos közül csak 39 van olyan, akiknek birtoka több mint 5üG hektár. Nem kell megfeledkezni arról a körülményről, hogy a kisajátított földekből igen sok jutott állami kézre, ami azt jelenti, hogy a földigénylő szegény nép - a törvény szerint - kilett elégítve , ugy tehát joggal fellehet vetni azt a kérdést, miért tették éppen a magyar földek kisajátítását e földosztó szisztéma sarokkövévé.meglehet, hogy a román i'öldbirtoüireform szociális és a bolsevizmus elleni védelmi szempontokat tűzött maga elé,