Lapszemle, 1927. szeptember

1927-09-22 [1330]

nagy vita, egy politikát vitás esetnek a világ közvéleményének nyilvánossága előtt való kontrádiktorikus kezelésének be nyomásteljes példája következett* Több mint 7 óra hosszát vitatkoztak, anélkül, hogy meg lehetett volna egyezn1 Chamberlain láthatóan bosszús volt. Még szombaton középtengeri útjára akart elindulni* Moet várnia kell neki, mert a Tanács már nem eszik as ö keséből.* Pontosabban vette Chamher lainnek a szóbanforgó konfliktusról szóló Jelentését szemügyre, mint neki tetszett* Mindenekelőtt a színjáték két főszereplője: Apponyi gróf és Nicola Titulescu* Két ember, két világ. Mult és uj Idő. Ott egy magas termetű patriarchális alak, hatalmas sasorral és fehér szakállal, egy SS éves, csodás flAtáloSe&gw aggastyán, aki azabadon beszélj, rhetorlka nélkül, frázisok nélköl, ellenben behatóan, kérlelően, anélküli, hogy bármikor Is megfeledkezne magatartásáróle Magyarország nem küldhetett volna jobb ügyvédet* Vele szemben egy simulékony . _ _ ...» . ... .... ember idegenszerű mongol arckifejezéosel, nem terhelve történelemmel és trmdic tóval, teljesen a jelen időre , az uj hatalom birtokára be áll itta* Szinte macskás zerüen van résen Titulescu, ha ellenfeQe* egész egyéniségének méltóságával hat a Tanácsra. Kápráztató rhetorlkával válaszol, majd hízelgőén, majd fenyegetően, végül egy egészen nem diplomatikus dühbe gurui és odakiált a Tanácsnak; "Pinisez, j'en ai assez." Hatás: általános fejrázás* A tudósítás igen fontosnak tartja, hogy Stresemann a Tanácsnak azt ajánlotta^ hogy kérje be a hágai döntőbíróság véleményét a felől, hogy jogilag ml állja meg a helyét* Mert hiszen a javaslat tényleg erős aggályokat kelt. Szerinte a Tanács ismerje el azt az elvet, hogy valamely állam a külföldi.,tulajdonásal azt teheti, amit akar, feltéve, hogy a külföldivel nem bánik rosszabbul, mint saját polgárai való Ezt bolaev izmusnak nevezi és sajátságosan érint

9 hogy kiazáiaitottan éppen Chamberlain az, akiolyan elméleteket