Lapszemle, 1927. szeptember

1927-09-19 [1330]

' <j J MAGYARORSZÁG. - UTÓDÁLLAMOK A "T9mps"-ban /15/ Tavernier közli Bratianu Vintillának agynyila tkozatát, amelyben, miután a román-francia barátságot magasztalj s a kát ország bákekószségát dicsőiti, többek között azt is megállapítja, hogy "a román ós a francia nemzet mind a kettő egyetlen nemzetiségből áll s mind a kettő ezáltal az egyetlen nemzetiség által lakott teriiletet foglal el. Mindketten félnek a kalandoktól s egyikük sem vágyik hódításra". Ezután a magyar-román birtokperek ügyéről emlékezik meg*' s bár nincs hozzátenni valója Appletonnak a "Temps"-ham megjelent cikkéhez, mégis hangsúlyozza, hogy a román agrárreform Európa keletén 4 a szociális béke biztosi téka. Megszeretné mondani francia barátainak, mit jelentene az, hogy ^ben az ügyben a magyar álláspont győzne* Először is Románia Franciaország szövetségese, ki számithatatlan módon meggyengülne szociális téren, mert a külföldiek és románok hivatkozhatnának a magyarok által teremtett precendensre, amiből Románia belső bókéjének felfordulása következnék. Pénzügyi szempontból Románia pusztulását jelentené az. Külpolitikai szempontból pedig a versaillesi rendszer összeomlását nemcsak a románokkal, de az összes győztesekkel szemben ia* bár nem akar volt ellenségről beszélni, mert a románok felfogása szerint ma már nincs ellenség, és Románia összes szomszédaival, de főleg a magyarokkal jó egyetértésben akar élni, mégis különös, hogy a volt ellenséges kormányok egyike a békeszerződés egyik cikkelyének a törlését kéri s ez alatt a többi kormány hallgat, pedig mihelyt ezt a kérést teljesiti a többiek ugyanazt a kedvezményt fogják követelni,Ha ez bekövetkeznék ugy Lengyelországban^ mint Csehszlovákiában, Jugoszlá? viában, Olaszországban, mint Franciaországban és a gyarmatokban, minden ismét vitássá válnék* Románia nem lesz mindaddig teljesen nyugodt,amig nem érzi, hogy a franciák logikus szelleme meg nem értette ezt, A nyi-