Lapok Pápa Történetéből, 2020 (1-6. szám)
2020 / 3-4. szám - Főtisztelendő Nagy Jenő lovászpatonai plébános, a vörösterror áldozata emlékére
seletében Újházi Gyula elnök, az egyház részéről Nagy Jenő plébános írták alá. Mint ahogy a történelemkönyvekből tudjuk, Nagy Jenő meggyilkolásának napján a Tanácsköztársaság már elbukott. A megyében Pápa városa volt a kommunisták legkitartóbb fészke, itt még regnált a kommunista hatalom, így a Vörös Őrség is. Augusztus 3-án Kiss Lajos hadügyi megbízott és Veér Endre, a karhatalom parancsnoka a pápai járás egész területére statáriumot hirdetett. S ebben a visszás, kifordult világban, amikor magyar volt magyarnak farkasa, amikor magyar lövöldözött magyar zászlóra, ’19. augusztus 4-én, hétfőn Lovászpatonán bekövetkezett a tragédia. Hiszen táptalajra talált, és élt még a Szamuely-féle propaganda: „A vértől nem kell félni. A vér - acél: erősíti a szívet, erősiti a proletáröklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér”. A Vörös Őrség pápai zászlóaljának karhatalmistái tűz alá vették a plébánialakot, erőszakkal behatoltak, s Máj er Lajos a székesfehérvári vörösőr kerület 1609 Mannlicher puskájának egyikéből közvetlen közelről lelőtte Nagy Jenő 33 éves lovászpatonai főtisztelendő plébánost, aki többórás szenvedés után a helyszínen életét vesztette. A plébániaiak az 1845-ben felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint „áll 3 kis szobákból a plébános számára, ezen kívül egy hasonlóul szűk cselédszobából, és még szűkebb életes kamarábul fa edények számára, egy boltozott kis pinczébül ...” E házban lelte halálát a fiatal pap, amikor a kegyetlenség fegyverrel a kézben tört rá falujára. Nagy Jenő halálának hiteles történetét a huszas években későbbi utóda, Stirling János jegyezte le a közelben lakó Nagy Sándor római katolikus igazgatókántortanító elbeszélése nyomán. A kéziratot az ötvenes években a pápai járási pártbizottság elkobozta. Azóta nyoma veszett. A Lovászpatonai Római Katolikus Egyházközség testületé augusztus 6-án összeült, és jegyzőkönyvileg megállapította, hogy a lövöldözés után „A plébánialakás teljesen összeromoltatott és lakatlan. A plébánia hivatal Stróbel Sándor uradalmi intéző engedelmével a plébániaiak kijavításáig a grófi kastélyba tétetett át. A boldogult plébános, Nagy Jenő magánkönyvtára püspöki határozat alapján a plébániakönyvtár részére lefoglaltatotf ’ A templom vagyonát Gertner Ignác kerületi esperes ideiglenesen Babies János nyugalmazott plébánosnak adta át, aki a lovászpatonai pékmester fiainak, dr. Babies Endre kanonoknak és dr. Babies Antal orvosprofeszszomak a nagybátyja volt. Idős Zámbó János 12 éves kisfiúként élte meg az eseményeket ’19-ben. 57 évvel később, még a Kádár-érában Rácz István pápai járási tanácselnök-helyettes munkásmozgalmi interjújában Zámbó így emlékezett: „Lovászpatonán a Tanácsköztársaság alatt Újházi Gyula cipész, egyben cséplőgép tulajdonos és 5 holdas földtulajdonos, valamint Kassai Lajos cipész volt a Direktórium elnöke illetve helyettese. Jó szándékú, becsületes emberek voltak. Ők szervezték és irányították a proletárdiktatúra alatt a lovászpatonai eseményeket. A Tanácsköztársaság bukása után Újházit a módos gazdák fiai, Glatz József, Glatz István, Babies István, Babies Ferenc, Lenci Takács István 20-25 éves fiatalemberek éjjel meg akarták verni. Dörömböltek a lakása ajtaján, de a szűrben alvó Újházi fegyverével riasztó lövésekkel elkergette őket. Újházi másnap Pápáról vöröskatonákat hozott. A falubeli módos gazdák megtudva Újházi szándékát, fegyverekkel kivonultak a Csige hegybe, várták Pápáról a katonákat. Amikor a vöröskatonák közeledését meghallották, megijedtek ... és még mielőtt a vörösök beértek volna a falu alá, hazamenekültek”. Újházi, János nevű, Moszkvában élő fia 60 év után szintén azt vallotta, hogy apja félelmében hívta a faluba a vörösőröket. Egy másik tanú viszont úgy emlékezett, hogy Újházi azért hívta ki Pápáról a vörösöket, mert Nagy Jenő nemzetiszínü zászlót tűzött ki a templomra, és a vörösök azért késlekedtek, mert útközben a vanyolai kisbúcsúban beboroztak. 1210
