Lapok Pápa Történetéből, 2019 (1-6. szám)
2019 / 6. szám - Vargáné Gárdony Julianna: „Az én keresztem”
LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 6. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 460. 2019. Mottó: „Hit és bátorság kell hozzá, hogy az élet nehézségeit, balszerencséit és szomorúságait kihívásnak vegyük, amelynek megfelelni erőt ad és ne igazságtalan büntetésnek, amelynek nem lett volna szabad velünk megtörténnie. ” (Erich Fromm) Vargáné Gárdony Julianna „Az én keresztem” 1954-et mutatott a naptár, mikor egy hűvös novemberi napon - a Teremtő és két szerelmes ember akaratából - megfogantam és megkezdtem a fejlődést egy parányi sejtből a megszületés pillanatáig. Egészséges csecsemőként jöttem a világra, akit szülei féltő szeretettel és odaadással indítottak el az „ismeretlen” útra. Pár hónap híján - 2 éves koromig - éltem a gyermekek megszokott életét - korán -, 11 hónaposán elkezdve a járást. Eleven és boldog kisgyermek voltam, élveztem a szaladgálás önfeledt szabadságát, időnként próbára téve szüleim nem lankadó figyelmét és állóképességét. Akkor még nem is sejtve, hogy utoljára élem át a mozgás eme minden megnyilvánulását, sajátos ízét, gyönyörét. Egy meleg nyári napon, 1957 nyarán minden megváltozott. Az örökmozgó kislány csak feküdt kiságyában és édesanyja aggódó szavaira csak csodálkozó, nagy barna szemeivel felelt. Csak fejével mozdult, minden többi tagja bénult volt! Sorsom megpecsételődött, a járványos gyermekbénulás egyik „áldozata” lettem. Szerencsére a gyermeki emlékezet keveset rögzített az akkori fájdalmas időszak eseményeiből. Csak szüleim elbeszéléseiből emlékszem a gerinccsapolásra, a fertőző kórházra, majd az azt követő utókezelőkre. Arra, hogy látványom az emberek egy részét annak kimondására késztette: „Bár csak elvette volna az Isten!” S, hogy ekkor mit éreztek szüleim?! Ezt én soha nem tudom elmondani... Emlékképeimben él, hogy kórházban fekszem, és nagyon hiányzik az édesanyám. Ö, aki munkát vállalt Pesten azért, hogy állandóan mellettem lehessen. S bár mindennap látogat, mindig sírva engedem útjára a látogatás végén. Az elszakadásnak eme gyötrelmes fájdalma még felnőtt koromban is elkísért! 1193
