Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)

2018 / 6. szám - Békefi Imréné: Dalacsi Illés (1896-1982)

LAPOK

PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL

6. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 443. 2018.

Békefi Imréné

DALACSI ILLÉS

(1896-1982)

Dalacsi Illés anyai nagyapám volt. Dombiratoson született 1896-ban, 1982-ben Pápán halt meg.

Élete mai szemmel nézve különös volt. Paraszti családba született, aratáskor, kinn a mezőn. A nehéz paraszti sors rányomta bélyegét életére, gyerekként minden munkát elvégzett. Balkezes volt, de „ezermester”, értett a szerszámok javításához, első kaszás volt az aratásnál, de a cséplőgép mellett is tudott dolgozni. Értett a szőlőműveléshez, kedvelte a virágokat (rózsát, gyümölcsfát oltott). Tudott kosarat fonni, szalmából díszeket készített, játékokat csinált kukoricacsuhéból, szárából, gesztenyéből, virágból. Malmozott velünk asztalra rajzolt pályán babszemekkel, kukoricával. Fűzfa sípot is készített.

Zenélni az apjától tanult, majd az I. világháború alatt Szegeden, a katonazenekarban tanulta meg a fúvós zenét művelni.

Lényegében, falusi, paraszti környezetből jobbára autodidakta módon tanult meg játszani több hangszeren (tangóharmonika, kürt, harsona, klarinét, dob).

Ezeket tisztította, nagy becsben tartotta, javította. Szívesen tanított is másokat zenére. Ismerte a zeneelméletet alapvető szinten, hallás után tanulta meg a dalokat és kottázta le. Nagy élvezettel, éjszakába nyúlóan, esztétikailag is szépen másolt kottát, egész partitúrákat a zenekar számára.

A falusi bálokon, lakodalmakon való zenélésből megélni nem lehetett. Műkedvelőként lelkiismeretesen vett részt a zenekari munkában, a rendezvényeken.

A nehéz sors és az agitáció vitte rá, hogy az aradi vagongyári munkát otthagyva családostul kiment 1923-ban Dél-Amerikába. Sao Paolohoz közeli kávé és banán ültetvényre kerültek lényegében modem rabszolgának.

1163