Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)

2018 / 6. szám - Békefi Imréné: Dalacsi Illés (1896-1982)

Innen megszökve Sao Paoloba ment, ahol egy gépgyárban dolgozott. Itt is zenélt. Nehezen sikerült annyi pénz összegyűjtenie,

hogy kiváltotta a fazendáról magát és a családját. Nem gazdagodtak meg, a szegénység és honvágy néhány év után hazahozta őket. (2 hónapos tengeri hajóúton; vonattal Trieszttől Aradig.) Lakásuk Zimándúj falun volt. Munkát Aradon, a vagongyárban kapott. Innen elbocsátották, mert magyar volt. Addigra már Arad külső részén saját erőből felépítettek egy kis házat. A nagypapa értett a vályogvetéshez, kőműves és ácsmunkához, így sikerült lassan felépíteni.

1939-ben átszökött Magyarországra, Győrben, albérletben élve dolgozott a vagongyárban. Annyi pénzt keresett, hogy a családja átjöhetett. A házat olcsón eladták, némi ruhaneművel jöhettek: a nagymama és őt gyerekük. Nagyon nehéz volt, béreltek egy félkész házat, itt élték át a vagongyár bombázását. Két gyermekük is dolgozott ott, nagyszüleim a halottak között keresték őket. Akkor éjjel a nagymama megőszült (egy széles csíkban, a hajában). Szerencsére élve előkerültek, ki tudtak futni a mezőre. Győrből Pápára költöztek 1945-ben a szüleim kérésére. A nagypapa a vízműnél dolgozott, innen is ment nyugdíjba. Pápán az öreghegyben, a Fő u. 2-ben és a Kígyó utcában laktak albérletben. Az utóbbi a mézeskalács cég régi épülete és üzlete volt, ami akkor még működött. Itt segítkeztek, bérben gazdálkodtak, eközben nagypapa ismerősök révén kapcsolatba került zenészekkel és tagja lett az alakuló fúvós zenekarnak. Időnként bálokban is zenélt, különféle rendezvényeken vett részt. Nagypapa gyakran betegeskedett a gyomrával és főként az asztmája súlyosbodott.

1969-től éltek velem. Házasságuk a nehézségek ellenére is tartós volt, több mint 60 évet éltek együtt. Nagypapa hagyományos, kemény családfő volt, önmagára, külsejére igényes még a betegség idején is. Kedvelte a társaságot józan mértéktartással, egyébként hallgató ember volt.

Nagycsaládi közösségünkben töltötte utolsó éveit és napjait is.

Élettörténete példázza a hétköznapi emberek küzdelmes sorsát, akiknek fenn kellett maradniuk, pedig a történelem sújtó keze nem kímélte őket. Csodálkoznunk kell, hogy egyáltalán életben maradtak, bizonyára a lélekből jövő folytonos ének, népdal, amit nagyanyámtól hallottam és a zene szeretete segítette őket a nehézségek elviselésében.

Nagyapámtól halála előtt nem sokkal a zenekar május éjszakai szerenáddal búcsúzott, ami számomra is emlékezetes élmény volt. Utólagos köszönetünket fejezzük ki érte.

Pápa, 2018. szept. 16.

Pápa, 2018. HU ISSN 1216-5581 HU ISSN 1216-2027

KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Balogh Emese

1164