Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)
2018 / 2. szám - Dr. Kovács Zoltán: Doni áttörés emlékezete
S mit vártak el tőlük? A végsőkig való kitartást, a félelmetes szovjet túlerő feltartóztatását. Feltartóztatását annak a Vörös Hadseregnek, amelyet akkorra már sem a német, sem a román, sem az olasz csapatok nem tudtak megállítani. Jány Gusztáv is tudta, hogy lehetetlent várnak el tőle, de miután önállóan nem cselekedhetett, a német elöljáró parancsnokság pedig nem adott engedélyt a visszavonulásra, a végsőkig való kitartást várta el csapataitól. S voltak olyan csapatok és parancsnokok - a magyar királyi 13. honvéd könnyű hadosztály, a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály -, amelyek és akik a végsőkig való kitartást vállalva méltán érezhették sértőnek Jány parancsát. Nem véletlen vitéz gertenyesi Hollósy-Kuthy László vezérőrnagynak, a 13. könnyű hadosztály parancsnokának 1943. január 31-i jelentése - a vonatkozó hadseregparancsra - , melyben többek között a következőket írta: ,Jelentem, hogy a 13. k. hadosztály csapatai a most lefolyt harcokban az áttörés következtében meghosszabbodott arcvonalát megvédte és tartotta. Visszavonulást csak parancsra hajtott végre. ...kérem annak a kivizsgálását, hogy a 13. k. hadosztály megtette-e kötelességét, elvesztette-e becsületét és végrehajtotta-e feladatát. A kivizsgálást nemcsak a 13. k. hadosztály, hanem az egész 2. magyar hadsereg érdekében kérem.” (Forrás: Szakály Sándor) Jány Gusztáv később katonáit megkövette és a sokat emlegetett parancsát viszszavonta. Január 18-án a bekerített III. hadtest kivételével már nem voltak magyar csapatok a Donnál. A III. hadtestet a német csapatok visszavonulásának fedezésére, és kitörésre utasították. Ezt közel két hétig biztosították, azután a parancsnok feloszlatta a hadtestet. Részlet gróf Stomm Marcell vezérőrnagy búcsúparancsából: „...A mai nappal Siebert tábornok úrtól azt a parancsot kaptam, hogy vezesselek benneteket az Olim pataktól nyugatra eső területre, ahol keresztül tudjuk magunkat nyugat felé törni. Azon az orosz hadseregen keresztültörni, amelyiken a német hadsereg teljesen felszerelt, teljes harcértékű hadosztályai sem voltak képesek. E parancsot én nem tudom nektek továbbadni, mert nincs értelme, hogy az agyonfagyott, kiéhezett magyarok ezrei 10 tölténnyel puskánként, üres gyomorral, tehetetlenül pusztuljanak el... Ezek után kénytelen vagyok mindenkinek saját belátására bízni jövendőjét, mivel élelmet, lőszert és végrehajtható feladatot adni nem tudok. Magyar haza mindenkor hálás szeretettel fog visszaemlékezni hős fiaira, akikéhez hasonló sors csak keveseket ért a magyar nemzetben. Isten veletek, magyar honvédek.” Ezzel nagyjából 7000 honvéd sikeresen kijutott a gyűrűből. A magyar repülőcsapatokat is bekerítették az oroszok, akik eszközeik felrobbantása után súlyos veszteségek árán kitörtek, és visszavonulás közben kb. 1000 lemaradt sebesültet mentettek meg a fagyhaláltól. 1146
