Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)

2018 / 2. szám - Dr. Kovács Zoltán: Doni áttörés emlékezete

Jány, amikor megkövette a katonáit, többek között ezt írta: ,JAódolattal hajlok meg lélekben hősi halottaink és sebesültjeink előtt, és megköszönöm valamennyiünk nevében, mit értünk és a magyar jövendőért tettek. Egyikünk se felejtse el, hogy’ azok helyett és azok mellé, kik egyáltalán nem, vagy fél lábbal, fél karral, csonkán, bénán kerültek haza, nekünk kell odaállni, nekünk kell szeretteiken segíteni azzal, hogy elvégezzük helyettük azt a munkát, melyre ők már képtelenek. Segíts, mert az Isten téged is csak akkor segít meg. Töröld le a könynyet, adj karod erejéből, szíved melegéből, mert ők még többet adtak érettünk(Forrás: Szakály Sándor)

A visszavonulás is gyötrelmes volt, a németekkel több összecsapásra is sor került, és a szovjet légitámadásoktól is tartottak. A rendkívüli hidegben minden éjszaka a legyengült, lerongyolódott emberek ezrei fagytak halálra, az életben maradottak pedig tovább vánszorogtak, táplálékul a megfagyott lovak húsát ették.

Kónya Lajos költő háborús naplójában így számol be erről:

„A menekülés pánikszerű, ilyen lehetett a francia összeomlás. Lihegő, fullasztó

futás, néhányszor végiggéppuskázzák az utat a repülők. Alacsonyan szállnak, az ember belelapul a földbe, tíz körömmel markolja a havat, torkában dobog a szíve. A völgy fekvő magyaroktól fekete. Hányán maradnak fekve egy-egy ilyen légitámadás után!... Az oszlopok széthullanak. Egy versenyfutás, könyörtelen tülekedés az országút, hullámzik, hömpölyög az áradat, a fáradtak, gyengék lemaradnak, jármüvek gázolnak a gyalogosokba, minden rend felbomlik...

Éhezünk, semmi ennivalónk. Vánszorgunk faluról falura. Éjjel-nappal, alvás nélkül. Ki tudja, hol járunk? Az út lassan nyugati, majd déli irányt vesz. Repülők jönnek megint, végigpuskázzák az utat. Szétfutunk a havas mezőre, lapulunk a földön, a hideg hóban. ... egyre több németet érünk utol. Itt is, ott is pisztolyt fognak ránk. El akarják venni a mieink szánkóját, lovait, s a legkisebb ellenkezésre lőnek. Bemegyünk egy házba melegedni. - Marsch hinaus! — ordítják bentről. Eleinte csodálkoztunk, később megszoktuk. Egy faluban magyar vezérkari tiszteket dobtak ki a padlásról. Szabadban éjszakáztunk napokon át. Kis tüzek mellett melengetjük didergő tagjainkat. Nappal nem mehetünk az úton, leszorulunk a combig érő hómezőkre. ”

A túlélőket áprilisban szállították haza, az utolsó vonat május végén indult, amelylyel Jány Gusztáv is hazatért. A Keletifront számlája: „közel 42 ezer hősi halott és eltűnt, a több mint 28 ezer hazaszállított sebesült és a mintegy 26 ezer hadifogoly. ” (Forrás: Szakály Sándor)

1147