Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)

2018 / 2. szám - Dr. Kovács Zoltán: Doni áttörés emlékezete

A reménytelen hadi helyzettel a katonai vezetés is tisztában volt, mégis mindent megtettek, hogy a parancsnak és a kötelességnek eleget tegyenek.

Idézet Kádár Gyula vezérkari ezredes akkori szavaiból:

„Amikor a 2. hadsereg befejezte a felvonulását a Don mentén, a vezérkar főnöke elibém tette a helyzettérképet és azt kérdezte tőlem, hogy mit szólsz hozzá? Rövid ideig néztem, akkor láttam először, s azt mondtam, kérem az egy második Mohács. Erre Szombathelyi, a vezérkar főnöke felcsattant és azt kérdezte, hogy érted ezt? Hát mondom, itt ezt a vékony vonalat ott törik át az oroszok, ahol akarják, és akkor, amikor akarják. Itt semmiféle mélység nincs, tragédia, hogyha itt megindulnak a harcok. ”

Bizonyára nem csak a hadvezetés, hanem a kiskatonák is tisztában voltak az szovjet birodalom ellen indított front reménytelenségével, mégis harcoltak és hősökké váltak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar hadsereg vezetése tudta, hogy az oroszok nagyobb támadásra készülnek és intézkedéseket sürgetett, Horthy ez ügyben személyesen Hitlerrel is felvette a kapcsolatot, de nem ért el semmit. „(Az 1943. január 1-jén 194.334 fős élelmezési létszámmal bíró hadsereg - kb. 10.000 katona volt szabadságon a hátországban). ” (Forrás: Szakály Sándor)

A szovjetek 1943. január 12-én jelentős páncélos erőkkel megindították a támadást a Don vonalában. A hídfőnél védekező 4. gyalogezred visszaverte az első támadásokat, de túl nagy veszteségeket szenvedett. A németek a kért segítséget elutasították, a magyar erősítések elakadtak a nagy hó miatt. A szovjetek további erőket vetettek be, és 10 km-es fronton áttörték a védelmet.

A magyar katonák nem tudtak új arcvonalat kialakítani, és visszavonulásba kezdtek. A szovjet egységek a III. hadtest hátába kerültek, majd egy újabb hídfőből is kitörtek és az olasz erőkön átjutva a magyar arcvonal mögé kerültek. Ezután az egész arcvonal darabokra szakadt, a menekülő csapatok összekeveredtek a fegyvertelen, éppen akkor érkező felváltó alakulatokkal. Sok reményvesztett ember eldobta a fegyverét, és csatlakozott a visszavonulókhoz. Ugyanakkor a német hadvezetés megtiltotta a magyar hadsereg számára a visszavonulást. „Az utolsó emberig kitartani a Donon” - üzenték. Jány Gusztáv hiába ragaszkodott a visszavonulást megtiltó parancshoz, ekkorra már nem volt kinek kiadni. Aki még nem esett el vagy nem fagyott meg, menekült, és elcsigázottan vánszorgott a hómezőkön keresztül nyugati irányba.

Jány Gusztáv vezérezredes, sokat idézett - de később visszavont - parancsában így szólt: ,A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés — esküjéhez és kötelességéhez hű — ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott. ”

1145