Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)

2018 / 2. szám - Dr. Kovács Zoltán: Doni áttörés emlékezete

A magyar miniszterelnököt és a katonai vezetőket is meglepte Keitel azzal, ahogy az 1941-es keleti hadjáratot jellemezte: „Többször mutatott rá - olvasható Bárdossynak a tárgyalásokról készített feljegyzéseiben -, hogy a német hadvezetőség a szovjet haderőt december elején tényleg elintézettnek tekintette és ennek konzekvenciáit még ipari vonatkozásokban is levonta." Az 1942. évi hadjárathoz rendelkezésre bocsáj tandó magyar sereg konkrét számáról ekkor még nem esett szó.

„A honvédség képviselői arra a következtetésre jutottak, hogy Keitel előreláthatólag hat dandárra számít, legfeljebb még a német anyaggal ellátandó páncéloshadosztályra.

Szombathelyi és Bartha nem tartotta lehetségesnek a német kívánságok ilyen mértékű teljesítését. A Honvéd Vezérkar főnöke több szempontból is megindokolta, hogy miért tartja a német igényeket túlzottnak. Tárgyalópartnere előtt feltárta a honvédség gyengéit, nevezetesen azt, hogy a szervezéssel csak 1944 végére lesznek készen, a meglévő alakulatok felfegyverzése csak félig megoldott, s jelentősek a kiképzésbeli hiányosságok is. Utalt egyben Magyarországnak a Balkán esetleges angolszász megszállása miatti Románia felőli fenyegetettségére, de megemlítette azt is, hogy a magyar honvédség még lelkileg sincs felkészülve egy ilyen távoli alkalmazásra. Végezetül, de nem utolsósorban megjegyezte: „Meg kell gondolni azt is, hogy Magyarország tisztán ideális javakért harcol. Nem keresünk Oroszországban semmit, nem úgy, mint a románok, akik minket állandóan és nyíltan támadással

fenyegetnek, és véreinket Erdélyben sanyargatják."

Keitel válaszai a magyar tárgyalópartnereit nem nyugtatták meg, bár megelégedéssel hallották, tőle, hogy Románia továbbra is nagy erőkkel vesz részt a Szovjetunió elleni hadjáratban, és hogy a Balkán felől nem fenyeget veszély. Abban azonban kételkedtek, hogy a szovjet Vörös Hadsereg már „legyőzetetf ’ volna.

Az 1942 januárjában Budapesten folytatott tárgyalásokon kompromisszumos megoldás született. Akkor egy esetleges magyar NEM, az ország függetlenségét is kockáztathatta volna.” (Forrás: Szakály Sándor)

Kedves emlékezők!

1942. április 11-én indult meg a mintegy 207 ezer fős magyar 2. hadsereg kiszállítása a hadműveleti területre, a mozgósítást követően alig két hónap alatt.

Érdemes idézni a Honvéd Vezérkar főnökének, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek 1942. április 11-én megjelent parancsából: „A rendelkezésre álló időhöz és eszközökhöz mérten mindent megtettünk, hogy a 2. hadsereget a várható feladataira legjobban felkészítsük." (Forrás: Szakály Sándor)

S ez igaz is volt. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg megkapott minden olyan fegyverzetet, felszerelést, amit a korabeli szabályok előírtak.

Arról, hogy mi volt a Honvéd Vezérkar főnöke szerint a hadseregben szolgáló parancsnokok kötelessége, feladata a következőket írta a már említett parancsában:

1143