Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)
2018 / 2. szám - Dr. Kovács Zoltán: Doni áttörés emlékezete
mogatás, illetve akár jelképesnek is tekinthető katonai részvétel mellett ekkor már ezzel is fizetni kellett az 1938 és 1941 között visszacsatolt országrészekért. A nagyobb magyar katonai részvétel kierőszakolására Ribbentrop német külügyminiszter érkezett Magyarországra. A német hadvezetés tisztában volt a Magyar Királyi Honvédség gyenge felszereltségével, de úgy gondolták, hogy a német csapatok szárnyainak biztosítására ugyanúgy alkalmasak, mint a jobban felszerelt román és olasz hadtestek. A német hadvezetés ígéretet tett arra, hogy szükség esetén korszerű fegyverzettel szolgál, de egy idő után még a saját csapataik ellátását sem tudták biztosítani. Ribbentrop Ribbentrop Magyarország teljes haderejére igényt tartót, és utalt arra, hogy a román katonai vezetés a nagyobb magyar katonai részvételhez kötötte a teljes román haderő rendelkezésre bocsátását a tavaszra tervezett nagy német hadjárathoz. Bárdossy László magyar miniszterelnök pontosan tudta, hogy 1942 januárjában a német „kívánságok” elől nem lehet kitérni. Arra törekedett, hogy ezeket az igényeket minél inkább csökkentse. A tárgyalásokon legtöbb esetben a magyar honvédség Németország érdekeit is szolgáló kárpátmedencei stratégiai szerepével, a Románia és a Balkán felől fenyegető veszéllyel, valamint a magyar királyi honvédség gyenge fegyverzetével, korszerűtlen felszerelésével, a magyar hadiipar és gazdaság nehézségeivel érvelt. A hosszas, vitákkal tarkított megbeszélések után 1942. január 9-én született meg a magyar válasz. Erről a budapesti német követségnek a birodalmi külügyminisztérium kabinetirodájához küldött 1942. január 17-ei táviratából értesülünk: „Horthy kormányzó és Bárdossy miniszterelnök a kérdést a kormány többi tagjával ismételten megtárgyalta, és a tárgyalások utolsó napján adtak választ a birodalmi külügyminiszter úrnak; e szerint Magyarország ugyan nem bocsájthatja rendelkezésre hadseregét száz százalékban a keleti hadjárat céljára, de hajlandó lehetőségeinek legszélső határáig elmenni, azaz a hadjáratban az eddigieknél lényegesebb erőkkel részt venni." Részletekről nem esett szó. A katonai szervek között létesítendő megállapodásokat Keitel vezértábomagy küszöbön álló látogatása alkalmával készültek megtárgyalni. Kietel az 1842-es budapesti látogatáson Keitel 1942. január 20-án érkezett meg a Keleti pályaudvarra, ahol katonai tiszteletadással fogadták. A német katonai vezető a honvédelmi miniszteren - Bartha Károly - és a Honvéd Vezérkar főnökén - Szombathelyi Ferenc - kívül már az első napon találkozott és tárgyalt Bárdossyval. 1142
