Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)

2018 / 1. szám - Molnár Lajos: Petőfi Sándor 175 éve költővé éretten távozott a pápai kollégiumból

A tanulásban kevésbé jeleskedett, annál inkább exponálta magát a Nemes Magyar Társaság nevű önképző körben. Félévkor magyar történelemből megbuktatták, isko­láját otthagyta. Szeberényi Lajos, Petőfi régi barátja 1861-ben így emlékezett vissza arra, amit Petőfi neki elmesélt: „Selmectől néhány mérföldnyire estve egy korcsmába ért éj­szakára, nem volt több pénze öt váltó ga­rasnál. (...) De hogy a fekhelyül szolgálan­dó egy zsúp szalma árát reggel kifizethes­se: nem mert egyebet kérni darab kenyér­nél. (...) Bejövén a korcsmáros, folytatja okoskodását, s nem csekély bámulatára, a mi Sándorunk az ő legotrombább állításait is helyesli, sőt dicséri. Ez által annyira megkedveltette magát, hogy a kocsmáros ételt és bort hozatván, derekasan megven­dégelte a diákot, sőt másnapra is ott ma­­rasztaltaAz idézett szöveg pontosságát mivel nem akarván csorbítani, hozzáte­szem, hogy a kocsmáros felesége jóindu­lattal kérte Petőfit, hogy férjével ne vitat­kozzon, mert akkor, az durván szokott vi­selkedni. Lám, képes volt Petőfi a vita alatt megalkuvón helyeselni vitapartnere min­den állítását, mert az érdeke ezt kívánta. Ismerjük meg jobban a 17 éves fiatalember Petőfi mentalitását, ehhez leírom Kemény János visszaemlékezését: „Selmecről - mondá (az 1841. tavaszi pozsonyligeti séta alkalmával folytatólag Petőfi) - Vácnak tartva ballagtam. Pénzem kevés volt, azt az egy pár forintot, amit eladott ágyneműim és könyveim árából összecsináltam, pesti tartózkodásomra akartam megtakarítani, - betértem tehát egy pár katholikus plebánushoz, s hogy némi pénzsegélyt csi­karjak ki tőlük, azzal ámítottam őket, hogy a váci püspökhöz megyek s ott a katholika vallásra akarok áttérni, mert a lutheránu­sokat gyűlölöm. Az egyik csak néhány ga­rassal szúrta ki a szememet, s azt is a sza­­kácsnéjától kérte el, de a másik adott egy ezüst tallért, erősen szívemre kötve a jó 1 Szeberényi Lajos visszaemlékezése Hatvány Lajos: így élt Petőfi című könyve I. kötete 259. oldalán (Továbbiakban a hivatkozás „Hatvány I.) szándékot. ”2 3 4 * Orlay Petries Somától tudjuk, hogy „... hosszas kóborlás után Pestre került, hol a Nemzeti Színház körül szolgá­latokat tett."2. Ez időben Petőfi az iskola folytatása he­lyett 1839 nyarán segédszínészkedett, járt rokonlátogatóban Ostffyasszonyfán, majd 1839. szeptember 6-tól 1841. január 31-ig katonaként szolgált, ahonnan egy lelkiis­meretes katonaorvosnak köszönhetően le tudott szerelni és Sopronban megkapta az obsitot. Már fentebb elhangzott a kérdés: Hogyan tovább? Pozsonyi kitérő után, ahol megélhetését nem látta biztosítottnak, Orlay Petries So­mát keresve, Pápára érkezett március 7-8.­­a körül. Orlay később leírt emlékezete sze­rint: ,,1841-ik év március elején, nedves, havazó időben midőn a búcsúzó tél végső mérgét lehelte a vidékre (...) írással fog­lalkoztam, midőn az ajtón kívül valami nesz vonta magára figyelmemet. Oda tekin­tettem a kis ablakon át Petőfi arcát véltem fölismerni. ”4 Orlay 1840 novembertől a pápai kollégium diákja. Szállása egy vidé­ken lakó uraság szakácsa feleségénél (Wittmanné) volt a Fazekas utcában, a mai Gyurátz utca 18. számú ház hátsó szobájá­ban. Petőfi, (akkor még Petrovics, e leírás­ban folyamatosan a később felvett költői nevén nevezem) ennyit mondott: ”Nekem Kemény János visszaemlékezése megjelent a Koszorú c. lap 1881. V. számában. Olvasható Hat­vány I. 259. oldal 3 Orlay e kijelentését a Budapesti Szemle 1879. XIX. lapszáma közölte, lásd Hatvány I. 262. oldal 4 Orlay visszaemlékezése a Budapesti Szemle 1879. XIX. számában, közzétette Hatvány I. 333. oldal 1132

Next

/
Thumbnails
Contents