Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)
2018 / 1. szám - Molnár Lajos: Petőfi Sándor 175 éve költővé éretten távozott a pápai kollégiumból
A tanulásban kevésbé jeleskedett, annál inkább exponálta magát a Nemes Magyar Társaság nevű önképző körben. Félévkor magyar történelemből megbuktatták, iskoláját otthagyta. Szeberényi Lajos, Petőfi régi barátja 1861-ben így emlékezett vissza arra, amit Petőfi neki elmesélt: „Selmectől néhány mérföldnyire estve egy korcsmába ért éjszakára, nem volt több pénze öt váltó garasnál. (...) De hogy a fekhelyül szolgálandó egy zsúp szalma árát reggel kifizethesse: nem mert egyebet kérni darab kenyérnél. (...) Bejövén a korcsmáros, folytatja okoskodását, s nem csekély bámulatára, a mi Sándorunk az ő legotrombább állításait is helyesli, sőt dicséri. Ez által annyira megkedveltette magát, hogy a kocsmáros ételt és bort hozatván, derekasan megvendégelte a diákot, sőt másnapra is ott marasztaltaAz idézett szöveg pontosságát mivel nem akarván csorbítani, hozzáteszem, hogy a kocsmáros felesége jóindulattal kérte Petőfit, hogy férjével ne vitatkozzon, mert akkor, az durván szokott viselkedni. Lám, képes volt Petőfi a vita alatt megalkuvón helyeselni vitapartnere minden állítását, mert az érdeke ezt kívánta. Ismerjük meg jobban a 17 éves fiatalember Petőfi mentalitását, ehhez leírom Kemény János visszaemlékezését: „Selmecről - mondá (az 1841. tavaszi pozsonyligeti séta alkalmával folytatólag Petőfi) - Vácnak tartva ballagtam. Pénzem kevés volt, azt az egy pár forintot, amit eladott ágyneműim és könyveim árából összecsináltam, pesti tartózkodásomra akartam megtakarítani, - betértem tehát egy pár katholikus plebánushoz, s hogy némi pénzsegélyt csikarjak ki tőlük, azzal ámítottam őket, hogy a váci püspökhöz megyek s ott a katholika vallásra akarok áttérni, mert a lutheránusokat gyűlölöm. Az egyik csak néhány garassal szúrta ki a szememet, s azt is a szakácsnéjától kérte el, de a másik adott egy ezüst tallért, erősen szívemre kötve a jó 1 Szeberényi Lajos visszaemlékezése Hatvány Lajos: így élt Petőfi című könyve I. kötete 259. oldalán (Továbbiakban a hivatkozás „Hatvány I.) szándékot. ”2 3 4 * Orlay Petries Somától tudjuk, hogy „... hosszas kóborlás után Pestre került, hol a Nemzeti Színház körül szolgálatokat tett."2. Ez időben Petőfi az iskola folytatása helyett 1839 nyarán segédszínészkedett, járt rokonlátogatóban Ostffyasszonyfán, majd 1839. szeptember 6-tól 1841. január 31-ig katonaként szolgált, ahonnan egy lelkiismeretes katonaorvosnak köszönhetően le tudott szerelni és Sopronban megkapta az obsitot. Már fentebb elhangzott a kérdés: Hogyan tovább? Pozsonyi kitérő után, ahol megélhetését nem látta biztosítottnak, Orlay Petries Somát keresve, Pápára érkezett március 7-8.a körül. Orlay később leírt emlékezete szerint: ,,1841-ik év március elején, nedves, havazó időben midőn a búcsúzó tél végső mérgét lehelte a vidékre (...) írással foglalkoztam, midőn az ajtón kívül valami nesz vonta magára figyelmemet. Oda tekintettem a kis ablakon át Petőfi arcát véltem fölismerni. ”4 Orlay 1840 novembertől a pápai kollégium diákja. Szállása egy vidéken lakó uraság szakácsa feleségénél (Wittmanné) volt a Fazekas utcában, a mai Gyurátz utca 18. számú ház hátsó szobájában. Petőfi, (akkor még Petrovics, e leírásban folyamatosan a később felvett költői nevén nevezem) ennyit mondott: ”Nekem Kemény János visszaemlékezése megjelent a Koszorú c. lap 1881. V. számában. Olvasható Hatvány I. 259. oldal 3 Orlay e kijelentését a Budapesti Szemle 1879. XIX. lapszáma közölte, lásd Hatvány I. 262. oldal 4 Orlay visszaemlékezése a Budapesti Szemle 1879. XIX. számában, közzétette Hatvány I. 333. oldal 1132
