Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)

2018 / 1. szám - Molnár Lajos: Petőfi Sándor 175 éve költővé éretten távozott a pápai kollégiumból

nincs célom, Sopronban hallottam, hogy itt vagy, s hozzád jöttem. Van még pár forintom, melyet obsitommal együtt kaptam. ”5

Petőfi Pápára érkezését Kis Gábor, pápai lelkész 1880-ban tett visszaemlékezésében másként idézi fel. Wittmanné szobájában várakozó Petőfit a háziasszony kérésére ő (Kis Gábor) vitte a hátsó szobába, s az első estét együtt töltötték. „Nem emlékszem, mond Kis, hogy szenvedéseiből, pedig lehettek sok és nagyok, csak valamit is említett volna: panasz, kifakadás vagy legkisebbke jaj is beszédébe nem vegyült, hanem a barátság melegénél, mert borunk kevés volt, felmelegedett az elcsigázott, vézna alakú költő, csakhamar láng csapott ki homlokán, szavalt idegen költők műveiből, Horác ódáit egymás után mondta könyv nélkül. ”6

Az, hogy Orlay vagy Kis emlékezete valós, vagy a történet egy és ugyanazon időből való-e, számunkra most nem perdöntő. Inkább fontos momentum, hogy Orlay rábeszélte Petőfit, folytassa tanulmányait Pápán. Pénzkereseti lehetőséget is szerzett neki egy idős úrnál, újság rendszeres felolvasását. Tarczy Lajos tanár, ugyancsak Orlay ajánlása nyomán, ideiglenes hallgatónak felvétette addig is, míg Selmecről nem szerzi be a szükséges bizonyítványt. „Az iskolát rendesen járta. (...) Az önképző körbe csak készült belépni.

5 Orlay visszaemlékezése, Hatvány I. 333. oldal

6 Kis Gábor ev.ref. lelkész visszaemlékezése, megjelent a Pápai Lapok 1880. évf. 10. számában. Elérhetőség: Hatvány I. 333-334. oldal

így élt mintegy három hétig. (...) Ekkor egy reggelen az a bogara támadt, hogy ő féltett katonaruhájába öltözik s abban megy iskolába. ”7 - tudjuk meg Orlaytól, s még azt, hogy az öreg mogorva tanár kiparancsolta a katonaruhás fiatalembert az osztályteremből, minekutána Petőfi az unokatestvérének, s egyszersmind barátjának (Orlaynak) kijelentette: „Itt hagyom Pápát! Nem vagyok én iskolába való." És másnap8 9 * Orlay, az úgy nevezett grófi úton kikísérte a városból Petőfit, aki szándéka szerint Pozsonyba igyekezett és 1841. március 25-én meg is érkezett. A további részletek helyett csupán a vándorlása útvonalát említem: Pest, Veszprém, Füred, Ozora, Mohács, aztán vissza Sopronba és Pozsonyba.

Pápán egy tanévre mégis csak megállapodott

A „Helvetiai Vallástételt követők Pápai Főiskolájának elrendelése és törvényei” című anyakönyvben Petőfi Sándor saját kezűleg rögzítette adatait 1841. novemberben. Eltelt éveire tekintettel a VII., azaz logikai osztályba vették fel annak ellenére, hogy több mint két és fél éve hagyta abba Selmecen iskolai tanulmányait, s még az VI. osztály végbizonyítványával sem rendelkezett. Midőn két és fél évet csavargóit, volt e közben színházi szolga, nevelő, katona, vándorszínész. És Pápán megállapodott, ha csak egy tanévre is.

Mondhatni, ez az életének sorsfordító szakasza volt.

Ő, maga így írta le: „... itt némileg csillámlani kezdett szerencsecsillagom.

Tarczy, a derék Tarczy az, kinek mind (értsd: mindent) köszönhetek. S így vagyok itt Pápán, s noha tengődöm, de mégis itt vagyok, és némi reménnyel, hogy: dabit Deus his quoque finem. ”9 A mondat latin

7 Orlay elmondása, közli a Budapesti Szemle 1879. XIX. száma. Lásd Hatvány I. 334. oldal

8 Hatvány Lajos irodalomtörténész 1841. március 20-ára teszi e napot

9 Fekete Sándor: Petőfi Sándor életrajza I. A költő

gyermek és ifjúkora 389 jelzet (Digitális Irodalmi

1133