Lapok Pápa Történetéből, 2016 (1-6. szám)
2016 / 5. szám - A pápai új református templom 75 évvel ezelőtti felszentelése
Kenessey Zoltán vármegyei főjegyzőt, a székesfehérvári tankerület királyi főigazgatóság képviseletében Madocsay Pál tanügyi tanácsost, az ORLE képviseletében dr. Kovács J. István egyházkerületi főjegyzőt; ott látjuk dr. Ágh János miniszteri osztálytanácsost, s a pápai egyházmegye képviseletében Végh János esperest és dr. Jókay-Ihász Miklós gondnokot; ott látjuk az ünneplő küldöttségek soraiban a római katolikus egyház képviseletében vitéz Karcsay Bélát, Karlovitz Adolfot és dr. Csarmasz Ferencet, veszprémi ágostai evangélikus egyházmegye képviseletében Mihály Sándor felügyelőt, a pápai evangélikus egyház képviseletében népes küldöttség élén Bácsi Sándor evangélikus lelkészt; ott látjuk az ünneplő közönség soraiban az új templomért nemes készséggel áldozatot hozó Pápa megyei városnak és képviselőtestületének küldöttségét élén Hamuth János polgármesterrel; ott látjuk dr. Konkoly-Thege Sándor budapesti királyi közjegyzőt, a templomépítési bizottság egykori elnökét, s ott látjuk még a helybeli intézmények, s vidéki egyházak számos küldöttségét, illetve képviselőjét. A régi templomban: A régi templom 9 órakor már zsúfolásig megtelt a küldöttségekkel, s ünneplő közönséggel. Igen sokan, akik be sem fértek a templomba, a zárt udvaron, s künn az úttestet szegélyező gyalogjárón sorakoztak fel, hogy részt vehessenek az ünneplésben, amelyet erős hangszóró készülék is közvetített. Megkapó jelenség volt az a hatalmas gyülekezeti ének, amelynek hangjai átrezegtek az utca levegőjén, s megragadták a járókelők lelkét. Az ünneplés mélységes áhítata, komoly méltósága ott ült mindazokon, akik künn az utcán helyezkedtek el, ahol a rendőrhatóság a rendezőséggel karöltve a régi templomtól az új templomig vezető útvonalon elismerésre méltó készséggel szolgálta az ünneplés rendjét. A régi templomban tartott hálaadó istentiszteletnek központja az az egyházi beszéd volt, amelyet Ólé Sándor gyülekezeti lelkipásztor tartott. Beszéde első részében megkapó elevenséggel rajzolt képekben vonultatta fel azokat a nemzedékeket, amelyek a régi templom falai között dicsérték Istent s amelyek tanúi voltak nagy időknek s részesei és munkásai az egyház és a nemzet hősi erőfeszítéseinek, szent küzdelmeinek. Beszéde második részében arról szólott, hogy azt a lángot, amelyet nagy ősök gyújtottak fel és élesztettek, — épen és tisztán kell átvinni az új templomba. Hadd lobogjon ott tovább, időtlen-időkig, olthatatlanul az élő munkás hitnek lángja. A beszéd után felhangzott a gyülekezeti ének, amelynek hangjai mellett vonult ki az ünneplő közönség a régi templomból. Az ünneplő menet: Az ünneplő menet felsorakozott a Horthy Miklós Fő utcán a rendezőség utasításai szerint. Felejthetetlen látvány volt ez az ünneplő menet, amelynek élén az intézetek ifjúsága haladt. Majd a katonaság és a különböző küldöttségek következtek. Az ünneplő menetben pompás képet nyújtott az a hatalmas lelkészi kar palásttal és föveggel, amely után az ünneplő gyülekezet következett, élén a presbitériummal. Csodálatosan szép volt ez a zárt menet, amely az új templom előtt lévő térre vonult, ahol dr. Cseh-Szombathy László egyházközségi főgondnok igen hatásos s az egyházközség életének korszakos eseményeit érintő, a meggyőződés erejétől áthatott beszédben nyújtotta át az új templom kulcsát Medgyasszay Vince püspöknek, aki a főbejárat ajtaját megnyitotta. Megnyitás után megkezdődött a bevonulás s a rendezők irányítása mellett foglalták el kijelölt helyeiket a papság, a megjelent előkelőségek, a különböző küldöttségek, az egész ünneplő gyülekezet. A templom előtti téren nagy tömege szorongott a kiszorult ünneplő közönségnek, amelynek számára hangszóró közvetítette a felszentelési ünnepséget. Az új templomban: A bevonulás után az új templomban kezdetét vette a felszentelési ünnep. Megszólalt a régi templomból áthozott s átjavított orgona, amelynek vezetésével hangzott 1079
