Lapok Pápa Történetéből, 2016 (1-6. szám)
2016 / 3. szám - Petrik Iván: Pápa város társult községeinek (Kéttornyúlak, Tapolcafő, Borsosgyőr) első írásos említései
zett telekkönyvezés, így a birtokok határait elsősorban a köztudomás biztosította. A határjelek pontos rögzítése révén a határos birtokokról is tudomást szerezhetünk, azaz fontos információkkal látnak el a korabeli településhálózat, sőt az úthálózat rekonstrukciójára vonatkozóan is. Lihért (vagy Léhért) birtok határjárása, azon túlmenően, hogy először említik benne Tapolcafőt, meglehetősen pontos képet ad Pápa környékének XIV. század eleji települési rendjéről. Lihértnek ekkoriban a minden bizonnyal egymással rokon Vida fia: Bedur, Sebestyén fia: Sebők, Dénes fia: János volt a birtokosa. Azt állították, hogy öröklés jogán volt a kezükön, és ezen a jogcímen kérték a birtokba iktatást. Ebben az esetben tehát egy hosszabb ideje birtokolt (legalább egyszer már átörökített) település iktatásáról volt szó. A parancslevél nem említi, hogy perhez kapcsolódna az esemény, azaz egészen egyszerűen a határok megújítása, a birtoklás tényének és jogcímének ismételt megerősítése lehetett a cél. A környékbeli nemesek nem mondtak ellent sem az iktatásnak, sem a jogcímnek, sem a határjárásnak. Erre ekkor lett volna módjuk, de úgy tűnik, Lihértet biztos határok között, szilárd jogcímen birtokolta Bedur, Sebők és János. A birtok határainak bejárása nyugatról indult és Igar (vagy Igái), Sávoly, Tevel határos településeket említik. A teveli határ leírásánál kerül elő először Tapolcafő. Az egyik határpont (egy határkő) ugyanis a Tévéiről Tapolcafőre vezető út mellett állt. Ezután eléri a tapolcafői határt, sőt érinti magát Tapolcafő falut, és mellette egy útkereszteződést. Ez a határpont három birtok határainak összefutásában állt. Lihértet, Tapolcafőt és Döbrést választotta el egymástól. Innét a határ nyugat felé haladt tovább, és visszatért az első határjelhez. Lihért csak egy rövid szakaszon rendelkezett Tapolcafővel közös határral. A többi említett település, ahogy Lihért is, a középkor után elnéptelenedett. Lihért nagy részt Adásztevel határain belülre került, Igar és Sávoly a mai Pápa területén belül feküdt, Döbrés pedig Tapolcafő területébe tagolódott. Nem említi az oklevél Tapolcafő birtokosát, de valószínűleg már ekkor is (Döbréssel együtt) a győri püspökség birtoka volt. Később bizonyosan, de talán már ekkor is egyházi nemesek lakták. A XV. századtól vannak adataink arra vonatkozóan, hogy bíró széküket is itt tartották. Az egyházi nemességbe kétféleképpen kerülhetett valaki. Vagy szabad nemesként állt egyházi szolgálatba, azaz önként mondott le országos nemességéről, vagy egyházi alávetettként a birtokosa (jelen esetben a győri püspök) emelte a predialisták közé. Nem tudjuk Tapolcafőn hogyan zajlott ez a folyamat, de amennyiben az első megoldás szerint, elképzelhető az is, hogy a korai századokban magánbirtok volt Tapolcafő és később került a győri püspökséghez. Borsosgyőr 1329. március 8. A veszprémi káptalan oklevele Hektor fiainak (Győr birtokot is érintő) birtokosztályáról. Eredeti, hártya, hátlapján rányomott pecsét nyoma. MNL OL DL 49900. (Rumy család levéltára.) Regesztája: Aokl. XIII. nr. 110. Eredeti szöveg: Nos capitulum Wesprimiensis ecclesie universis quibus expedit significamus presentium per tenorem, quod cum secundum continentiam litterarum regalium compositionalium inter magistros Zunkur, Nicolaum, Petrum et Georgium, filios comitis Hectoris super universis possessionibus ipsorum mediantibus probis et nobilibus viris excepta sessionem eiusdem comitis Hectoris prêter domus et edificia in eadem sessione habita, que edificia in communem divisionem redacta extiterunt et ipsa sessio in sessionem prefati Georgii iuxta formam earundem litterarum remansit, sub testimonio hominis nostri magistri videlicet Nicolai socii et concanonici nostri a nobis transmissi ad exequenda ea, que series continet litterarum predictarum. Postmodum idem homo noster ad nos rediens nobis recitare presentibus partibus curavit, quod mediantibus probis et nobilibus viris, comite Buken de Koachy, Laurentio filio Barch de Jaar et Iohanne filio Amoldi ac aliis talis divisio inter eosdem filios comitis Hectoris facta extitisset, quod iuxta sessionem eiusdem comitis Hectoris in 1065
