Lapok Pápa Történetéből, 2014

2014 / 3. szám - Csapó Attila: „Tanár az én apám”

A Tiirr Gimnáziumban Egy emlékezetes momentumot azonban még kiemelnék az államosítással kapcso­latban. Andorka Sanyi bácsi, aki édesapám óráját látogatta, és akkor a megyei intéz­ményben dolgozott, valahányszor találkoz­tak, mindig idézte A walesi bárdok két sorát: „ Neved, ki diccsel ejtené, / Nem él oly velszi bárd. ” Vonatkozott ez az álla­mosítással kapcsolatos feladatuk abszurdi­tására. Csapó Gyula 1954. december 30-án kö­tött házasságot Bácsi Irénnel, akihez mind­végig harmonikus, kiegyensúlyozott kap­csolat fűzte. Három gyermekük született. Boldogan éltek. Szüleim esküvői képe Sajnos, abban az időben, amikor apám a Türr Gimnáziumba került, az iskolai mun­ka nem volt politikamentes. 1956-ban ki­vezényelték a diáksereget és a tanárokat az orosz csapatok „búcsúztatására”. Mérő Margit tanárnő valamilyen megjegyzést tett az oroszokra, mire megállt mellette egy gépkocsi és elvitték. Hogy hova, senki sem tudta. Sokáig titok övezte hollétét. Értekez­let megtartására kényszerítették Galántai István igazgató urat, hogy a tantestület kollektíván Ítélje el Mérő Margit magatar­tását. Édesapám felszólalt: hogyan lehetne elítélni Mérő Margitot, amikor senki nem tudja, hogy mit tett, mit mondott, és azt sem, hogy most hol van. Volt egy olyan tagja akkoriban a tantestületnek, aki min­denről feljegyzést készített, és másnap már jelentette is a rendőrségen a történteket. így volt ez most is. Édesapámat egy-két hét múlva behívatták az igazgatói irodába, és egy levelet mutatott neki Galántai Pista bácsi, amit a Megyei Oktatási Osztályról küldtek. Ez állt a levélben (nem szó szerint idézem): ,,A tantestület miért hisz még mindig olyan negativ hangadóknak, mint Csapó tanár? Csapó Gyulát a nevelőtestü­leti ülésen elhangzott kijelentése miatt Vá­ny ólára helyezem. ” De az élet nagy fordulataiban, sorsdöntő kérdéseiben a szerencse is a jó emberek mellé pártol. így volt ez ebben az esetben is: aki ezt az ügyet intézte, magasabb be­osztásba került, a minisztériumba, és már nem törődött a vidéki ügyekkel. Az, aki helyette jött, már más szemléletű ember volt, így maradhatott édesapám a Türr Ist­ván Gimnáziumban. Kedvenc költőjének. József Attilának a sorai illenek ide: „...dobol az ingerült idő.” „...e villanó, e kés-idő.” „...- Milyen idő-milyen idő-” Ballag a „ heroikus" IV. C osztály. Csapó Gyulát Kiss Gabriella és Kristóf Attila kíséri Sajnos, ezekkel az évekkel kapcsolatos egy másik szomorú eset is: Vathy Zsu- zsáék osztályában történt, hogy az érettségi elnök a fél osztály irodalomjegyét két osz­tályzattal szállította le azért, mert idealista szelleműnek találta a dolgozatokat. Apám természetesen megvédte diákjait. Révai Józsefnél talált egy olyan idézetet, amely az adott írásbeli tétel ideális beállítását megalapozott fejtegetésnek minősítette. Vathy Zsuzsa ezt később így idézte a Ma­gyar Nemzetben megjelent cikkében: „ Ré­vaival védtem meg magukat. " Mi, gyere­984

Next

/
Thumbnails
Contents