Lapok Pápa Történetéből, 2014
2014 / 3. szám - Csapó Attila: „Tanár az én apám”
kék nagyon sokat hallottunk a „félkarú óriás”-ról, fél keze volt ugyanis az érettségi elnöknek, aki durván be akart avatkozni a tanulók sorsába az érettségi dolgozatok minősítéseinek megváltoztatásával. A Ré- vai-idézet meggyőzte F. K.-t, és közös megegyezéssel csak egy osztályzattal szállította lejjebb az idealizmusukról híres tanulók dolgozatainak jegyeit. Később hallottuk, hogy F. K. érettségi elnök börtönbe került, mert pártembereknek állított ki hamis bizonyítványokat a Dolgozók Önálló Gimnáziumának igazgatójaként. A sorok közé sajnos szomorú, nehéz időszakot idéző gondolatok is kerülnek. Ki hinné, hogy egy klasszika-filológusnak ennyi nehézséggel kell megküzdenie! ígérem, hogy a rossz sorsélmények sorát hamarosan befejezem, és kerülnek még vidámabb oldalak is írásomba arról az emberről, aki ezeket a szenvedéseket érdemtelenül kapta, de fegyelmezetten élte meg, és túl tudta tenni magát rajtuk. Abban az időben a rendőrség tudomására jutott, hogy valaki az amerikaiaknak kémkedik az autójába beszerelt adóvevő készülék segítségével. Akkoriban vásárolt édesapám is gépkocsit családi segítséggel, s ez feltűnt a rendőrségnek: vajon miből telik egy tanárnak autóra? Nem voltak biztosak a nyomozók a készülék üzemeltetőjének személyében, ezért apámat is többször gépkocsiba ültették, elvitették magukat Celldömölkre, közben figyeltek mindenre, az autó (Skoda Octavia) legapróbb részleteit áttanulmányozták, de amikor semmi gyanúsat nem tapasztaltak, kérték édesapámat, hogy forduljon vissza Pápára. Éjszaka nemegyszer felhívták telefonon, majd be sem mutatkozva, letették a kagylót. Mikor bebizonyosodott, hogy nem ő az elkövető, felajánlották neki, hogy készítsen hangulatjelentéseket a tantestületről. Az az ember, aki mindig becsületes, szerény, csak a szakmájával és a családjával törődő tanár volt, természetesen visszautasította a felajánlást. Azt mondta: „Erre a feladatra én teljesen alkalmatlan vagytok, mert sohasem foglalkozom mások ügyeivel, magánéletével, így még a pletykák is elkerülnek. ” Az élet „edző kohójában” ilyen élményei is voltak annak a latintanárnak, akit Cicerónak neveztek a diákjai, mert mindenre mondott valami latin bölcsességet, így irányítva a jóra, a szépre, a helyesre, igaz útra a rábízottakat A Református Gimnáziumban 1951-ben végzett osztályának találkozóján Szállóigéi nemcsak, hogy visszatérnek voltak, hanem egyéniségét is jellemezték. Ha sokat ettünk vagy valamit túlzásba vittünk, rögtön megszólalt latinul: „Est modus in rebus. ” (Van mérték a dolgokban.) Ha egy légy zavarta meg az evését, azonnal reagált rá: „Szuszpendálódott az appe- titusom." (Elment az étvágyam.) 11a az osztályban valaki rosszul válaszolt a kérdésre, tüstént mondta a latin bölcsességet: „Se tacuisses, philosophus mansisses. ” (Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.) Nála nemcsak hitvány és derék létezett, hiszen akkor nem szólt volna így: „Hosszú 985 Sziileimnek a ttmari munka mellett ló5ó-ben még arra is maradt energiájuk, hogy Radnóti emlékesten szerepeljenek. Ennek a meghívója is olyan dokumentum, amelyet tisztelettel őrzök
