Lapok Pápa Történetéből, 2012

2012 / 6. szám - Weiling Gáborné: Emlékeim édesapám nagybátyjáról, a ferences szerzetes pap Markó Marcellről

Kedves búcsújáró hely Andocs az öltöztetés Szűz Máriával. Marcell bácsi ahányszor csak tehette ellátogatott oda. 1964-ben az andocsi búcsúban érte az agyvérzés. A rokonság nagy megdöbbenéssel fogadta a hírt. Sajnos a családoknak nem volt módja gondozását vállalni. így került Pannonhalmára, az idős papok otthonába. 1966-ban sikerült meglátogatnunk nagybátyámat Pannonhalmán. Gyönyörű faburkolatos, faragott-ágyas szobában élt ott, másodmagával. Minden gondoskodás dacára nagyon szenvedett a bezártság miatt. Tevékeny természete gúzsba volt kötve. Botorkálva végigkísért minket a kerengő folyosón és felhívta a figyelmünket a hét főbűnt ábrázoló dombormüvekre. „Ez itt a torkosság!” - állt meg az egyiknél észrevehető izgalommal.

Az idős, beteg szerzetes 1966-ban Pannonhalmán

Akkor jutott eszembe először, hogy talán a tisztítótűz már itt a földön elkezdődik.

1971-ben bekövetkezett haláláig nem találkoztunk többet.

Már három gyermek boldog édesanyja voltam, amikor édesanyám elmondta nekem házasságunkat megelőző gondjait és annak megoldását.

Nehéz anyagi körülmények között élve nagy gondot okozott neki az önálló életünk megkezdéséhez szükséges stafírung összeállítása. Édesapám akkor büszkeségét félretéve Marcell bácsitól kért anyagi segítséget. Erről én mit sem tudtam gondtalan fiatalságomban.

***

Marcell bácsi szerzetessé válásának történetét jóval később ismertem meg eléggé kalandos úton. Testvéröcsém a pécsi Teológiai Főiskola könyvtárosa segítségével, egy sümegi diákjuk közreműködésével szerezte meg a „Szibérián át a kolostorig” című könyvét. Meghatódva olvastam végig. Minden elfogultság nélkül ajánlanám javasolt olvasmánynak minden középiskolás diáknak.

Sok év múltán Keszthelyen járva nagy melegség járta át szívemet, amikor Tamás unokatestvérem 1998-ban megajándékozott a „Sümegi Szűz Mária Ferences Naptár” egy példányával, amelyben megemlékeznek P. Markó Marcellről rövid életrajzi leírásban.

Idézet az 1998-as SÜMEGI SZŰZ MÁRIA FERENCES NAPTÁRBÓL

P. MARKÓ MARCELL (1895-1971)

1895-ben született Tapolcán. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített. Négy éves hadifogsága végén, egy igénytelen szibériai falu templomában - már útban hazája felé - 1920. május 15-én részt vesz egy szentmisén, s itt határozza el, hogy ha a jó Isten hazasegíti, ferences lesz. „Hadifogsága idején - írja róla parancsnoka - elsősorban nem magára, hanem bajtársaira gondol, akiket szeretettel támogat, hogy elfeledtesse velük sanyarú helyzetüket. Megpróbáltatásainak súlyosabb része hadifogsága második felére és viszontagságos szabadulása idejére esik. Ebben az időben

907