Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 3. szám - Domokos Tamás: Adatok Pápa puhatestű/Mollusca-faunájához
Adalék5 Megvizsgálva szókincsünket, rádöbbenünk, hogy milyen sokat merített nyelvünk - hasonlósági alapon - a puhatestüekből. Erre példa hallószervünk (fülkagyló, hallószerv csigája), több használati és műszaki tárgyunk és eszközünk (búgócsiga, mosdókagyló, csigakerék, csigafúró, csigasor, ...), hangszer és épületelemek (hegedű csigája, zenei kulcsok, kürtök; csigavonal, oszlopok csigadísze, csigalépcső), tészták (csiga és kagyló, kakaós csiga, ...) neve. A hölgyek között még ma is sokan csigába göndörítik a hajukat, ha még szebbek akarnak lenni. Néha „elcsigázottak vagyunk”, s ezért „csigatempóban” tesszük a dolgunkat. Gyakran meg kell nyugalmunkat őrizni, s ilyenkor jó, ha „csigavér” csörgedezik ereinkben. Csigák és kagylók a gasztronómiában A fellelhető régészeti leletek között található puhatestű mészvázak bizonyítják, hogy ezer évekkel ezelőtt már tömegesen fogyasztották elődeink a környezetünkben gyűjtött csigákat és kagylókat. Az őskőkori és újkőkori szeméttelepeken, sírokban néha ezerszámra fordulnak elő a puhatestűek házai, teknői. Nemcsak nyersen vagy főzve, hanem héjában sütve is fogyasztották az akkor még nehézfémsóktól és növényvédőszerektől mentes finomságokat. „Az ehető csigákat az ember ősidők óta fogyasztja. A gyűjtögető életmódot folytató ősember minden ehető anyagot felhasznált. A védtelen, lassú mozgású, sem védekező fegyvert, sem mérget nem termelő csigák a gyűjtött ennivalónak mindig is részét képezték. A csigák mindig, már az ókori római birodalomban, Egyiptomban és a Távol-Keleten is a táplálékok közé számítottak. A csigák húsát sokféle módon elkészítve fogyasztották. A csigák sok nép táplálkozásában a mai napig is szerepelnek. Olaszországban és 5 DOMOKOS 2004 írásból átvéve. Franciaországban például korábban a szegényebb néprétegek könnyen beszerezhető és értékes élelmiszere volt. Napjainkban az éticsiga elsősorban ínyencségnek számít, főként a francia konyha kedvelői keresik rendszeresen az üzletekben. Különbözőképpen elkészített változatai nem hiányozhatnak az előkelő éttermek étlapjairól. A legtöbb csigahúst - többféle módon elkészítve - Franciaországban fogyasztják. Sokan egyszerűen, forrázott állapotban, citrommal eszik, de számos más receptet is ismerünk. Leggyakrabban pörkölve, különböző fűszerekkel ízesítik, mártásokat készítenek hozzá, vagy más húsféleségekkel ösz- szedarálva használják fel. Az éticsigák a nagy kereslet következtében Franciaországban szinte teljesen kipusztultak, ezért számos ország kezdett oda csigát exportálni. Természetes, hogy ez az import terheli a francia külkereskedelmi mérleget, ezért kutatóintézetekben kezdtek kísérletezni a csigák mesterséges szaporításával és felnevelésével. Egyidejűleg az éticsigát exportáló országok fokozták az éticsiga begyűjtését, aminek következtében napjainkra a szabad természetben élő csigák száma ezekben az országokban is veszélyesen csökkent. A biztonságos export érdekében hazánkban is kezdeményezések történtek az üzemi méretű csigahús termelésére.” (Holdas et al. 1989.) A Magyarországon fellelhető puhatestűeket ritkábban használták ékszernek, mert a mediterrán vagy az indopacifíkus régióból beszerezhető tengeri csigák, kagylók és azok gyöngyei értékesebbek, tartó- sabbak voltak, és így az ékszer kritériumának jobban megfeleltek. A porceláncsigák vagy kaurik népszerűségét gyönyörű színük, fényes felszínük és keménységük biztosítja. Trópusi területeken egykoron a pénzkaurit (Cypraea moneta), amint a magyar és latin neve is mutat rá, fizetőeszközként használták. A szintén trópusokon található 30 cm-es méretű tritoncsiga (Charonia tritonis) háza pedig egyes területeken még ma is kürtként funkcionál. A római korban a tüskés bíborcsiga (Murex 893
